Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Drágos Gyula: Galimberti Alajos előadásaiból
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 861 állhatták, kényszeríti, ösztönzi őket. Kolumbus, kinek az új világrész felfedezése volt fentartva, leveleiben elismeri, hogy küldetéssel volt felruházva az új világrész felfedezd- sere, hogy ez a keresztény vallásra térjen és küldetését az isteni gondviseléstől származtatja ezért az első szigetet is, melyet felfedezett, a sz. Üdvözítőről nevezett el. Ép így Marcus Antonius Columna is elismeri, hogy Isten volt szerzője a törökök felett nyert győzelmének. Első Napoleon az isteni gondviselés eszközének tekintette magát, mely őt ösztönözte, mint a gyenge nádszálat, hogy terveit végre- hajtsa, kit aztán összetört. VIII. Érv. A legújabb történetírók is bizonyítják, hogy nem lehet a történetet tárgyalni az isteni gondviselés beleszövése nélkül. Vico a »Scienza Nuova«-ban írja: »Az új tudomány az emberi nem történetét tudományos alakba öltözteti, kimutatván a tervét egy eszményi és örök törté- netnek, mely felett az időben elhaladnak az összes nemzetek történetei úgy, hogy ebből a legfőbb tekintetből ezen új tudomány a tekintély bölcseletévé válik.« Tehát Vico szerint az emberi nem egy öröktől kijelölt kört követ. Cousin is gyönyörűen irat az ő »Historia philo- sophicá«-jában: »A történet egy hajlíthatlan geometria: az isteni gondviselés látható kormányzása. A történeti Opti- mismus eszméjét úgy tekintem, mint a legfensógesebb eszmét, melyre emelkedett a bölcselet.« Tullius »de Repub- lica« könyvében: »De hogy Africanus! buzgóbb légy a köztársaság megvédésében, tudd meg, hogy mindazoknak, kik a hazát fentartották, segítették, gyarapították, biztos és meghatározott helyök van az égben, hol örök boldog- ságot fognak élvezni. Mert a fejedelem Istennek, ki ezt az egész világot kormányozza, semmi sem kedvesebb a földön, mint az emberek egyesületei és egyesülései, miket curtales- eknek nevezünk. Ezeknek kormányzói és fentartói onnan származván, oda térnek vissza.« Tehát úgy a Szentírásból, mint a szentatyákból; a hit által felvilágosított észből, a régiek nyilatkozataiból, a népek meggyőződéséből, a történet természetéből, a kiválóbb
