Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Drágos Gyula: Galimberti Alajos előadásaiból
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK. VEGYESEK. 859 numine darentur, principem tamen nostrum licuerit divini- tus constitutum. Non enim occulta potestate fatorum sed a Jove ipso palam repertus evectus est quippe inter aras et alta via.« Y. érv. Az egész emberi nem közérzülete, közmeg- egyezése ezen igazság elismerésében. Elóg legyen most csak a zsidókról és rómaiakról szólnunk. A zsidókról Massillon így ír művének I. köt. 752. lap- ján: »Azon történetekben, melyeket emberek hagytak reánk, csak az ember cselekedete nyilvánul. Az emberek elfoglal- ják a városokat, az emberek alávetik magukat a birodal- maknak, az emberek teszik le az uralkodókat és királyi méltóságra emelkednek. Ellenkezőleg: a Szentírás történeté- ben Isten az, ki végbevisz mindent, Isten az, ki uralmat ad, Isten teszi le, Isten a béke és a háború szerzője, Isten osztogatja a koronákat és a trónokat, Isten az egyedüli hős, az emberek pedig csak isteni akaratának eszközei. Tehát ezen könyvek felderítik az isteni gondviselés titkait és rámutatnak az emberi események legmagasabb okaira.« A rómaiakról Cantu »de ]Religione« című művében ezeket írja: »Hogy jól megérthessük, mily befolyása volta római vallásnak, tartsuk szemeink előtt birodalmának rop- pant kiterjedését... A polgári életben szent volt a tulajdon, a határokat őrizte a Határisten, és a jósok határozták meg az eladásokat, a vételeket; a felosztások a vallás szemei alatt történtek, a vallást pedig személyesítették szolgái. A politikai élet összes tettei vallási jelleggel bírtak. Nem gyűltek össze a comitiumok, nem választattak a hivatalno- kok, nem üzentetett háború, nem kezdődött meg a harc, nem köttetett szövetség, mielőtt ki nem lettek kérdezve az augurok és nem tartattak volna meg bizonyos vallási szertartások: a királyok, a konsulok, a tribünök, az összeírt atyák hivatala és ténykedései bizonyos papi minőséggel bir- tak. Ezen módon a vallás uralta a társadalom minden részét, az élet minden helyzetét, a család és a város minden tettét.« VI. érv. Az őstörténet jellege és a sz. történet mélta55*
