Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
-k -c: Jézus Krisztus kínszenvedéseinek ereklyéi
JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI. 849 Ily vélekedés különös ellentétben állott ama kor keresztényeinek, kivált a tömegeknek naiv hiszékenységével, amelyről a bordeauxi zarándoknak fönnismertetett útleírása is tanúskodik. Itt csakugyan a két véglet találkozik. Abból azonban meg lehet érteni, miért nem követte Ozséb ama kornak ezt az irányzatát, és miért hallgatott legalább arról, amit nem mert kárhoztatni hangosan a csá- szári udvarra s a püspöki karra való tekintetből. Fölös- legesnek látszhatik még megjegyezni azt, hogy Ozséb nem írt le mindent, amit tudott: így leírván Constantinus dia- dalmas bevonulását Rómába és a Senatus által rendelt ünnepségeket, egy árva szót sem ejt arról a szoborról, melyet ugyancsak a Senatus emeltetett a tiszteletére.1 Arról sem szól semmit, milyen magatartást követett Ilona az arianismussal szemben. Maga a szóban levő problema mindig homályos fog maradni, de a fönebbi magyarázatok mindenesetre elejét veszik Sybel s Gildemeister irányzatos magyarázatainak. Akiket azonban ily megoldás nem elégítene ki, azoknak Tillemont következő észrevételét ajánljuk: »A legnagyobb nehézség a sz. kereszt föltalálásának történetében minden esetre Ozséb hallgatása, aki elmondja sz. Ilona megérkezését Palesztinába és a sz. Sír fölfedezését, de egy szót sem mond arról, hogy a sz. keresztet megtalálták a sírral együtt; másokra bízzuk azt, vájjon lehet-e alapos okát adni Ozséb hallgatásának «,.2 Azok a szerzők, akik elvetik ugyan sz. Ambrus, Rufinus és a későbbi írók fönnebb ismertetett értesüléseit, de a kereszt megtalálásának tényét elfogadják, különbséget tesznek a sz. Sír megtalálása és a kereszté között.3 A sír helyének emléke fennmaradt Jézus halála óta a jeruzsálemi keresztények között. Ha másképen lett volna, akkor nem viseltettek volna tisztelettel ama hely iránt és Hadrianus- nak nem lett volna oka, hogy azt a helyet Venus szobrának 1 Kraus : id. mű 72. s köv. old. 2 Mémoires, Páris, 1700. VII. köt., 638. old. 3 Langen : Die letzten Lebensjahre Jesu. 410. old.
