Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
-k -c: Jézus Krisztus kínszenvedéseinek ereklyéi
848 JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI. Üdvözítő lábnyomainak megadta az illető tiszteletet. Tóig ßiiuaöi T0íg 0<jjrt]()íoíg t>)v Ttqinovöav ánsSíSov xQ00xvvr1<nv. A két német tudós anyagi értelmében vette itt a szót; itt arról a két lábnyomról volna szó, melyet Jézus Krisztus valósággal az Olajfák begyén bágy vala, pedig a szöveg nem ád erre jogot, mert az csak azt a helyet érteti, melyet Jézus lábai érintettek, honnan a mennyekbe szállott. A panasi szoborra vonatkozó pont inkább G-ildemeister ama föltevése ellen szól. Ozséb elmondja ugyanis, hogy az ő idejében Paneasban egy Krisztus-szobrot mutattak, amelyet amaz asszony emelt volna, akit az Üdvözítő a vérfolyástól meggyógyított. Ebben, azt mondja, nincs semmi meglepő, mivel a pogányoknál szokásban volt ilynemű tiszteletet tanúsítani jótevőik iránt kivétel nélkül. Táblácskákon lát- hatjuk — folytatja — sz. Péter és sz. Pál, magának Krisztusnak a képét is. — Ebből láthatjuk, hogy Ozséb mily véleménynyel volt a paneasi szoborról és a szobrokról általában; szerinte azok pogány szokás utánzatai: t Q'vly.t] öi’ViiO'sía. Özsébnek ez ellenszenve az ereklyék és szentképek tisztelete iránt még jobban kitűnik a levélből, melyet Constantinus nővéréhez, Constantiához intézett, midőn ez megkérte, küldje meg neki Krisztus valamely képét. A caesareai püspök azt kérdi tőle, hogy milyen képet óhajt: vájjon a Megváltó szeplőtlen istenségének képét avagy emberi alakjáét? Lehetetlen, folytatja, igaz képét adni az Üdvözítőnek eme két tekintetben, mert nem ismerjük sem a Eiú isteni természetét, melyet egyedül az Atya ismer, sem Krisztust test szerint, mint az apostol mondja. És hozzáteszi Özséb. hogy egy asszonytól elvette sz. Pál és Krisztus képét, »mert — úgymond — nem látszott jónak_ hogy az idegenek (pogányok) meglássák e képeket, nehogy azzal vádoljanak, hogy Istenünkkel úgy bánunk mint a bálványokkal.« E levél alapján igaza volt Nicephorus G-régo- ras, bizánci történetírónak, midőn annak szerzőjét nagy iconoclastanak (ky.ovouúy.og) mondja.1 1 Hist. Byzant. XIX. 3.
