Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
-k -c: Jézus Krisztus kínszenvedéseinek ereklyéi
822 JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI. meg kellőleg, és pedig: a valódi keresztfa föltalálását a IV. század kezdetén és e föltalálásnak a szerzőjét. Az első ténynek a hitelessége elvitathatatlannak lát- szik. A másik azonban nehézségekbe ütközik; a katholiku- sok közt ugyanis többen, neves férfiak, mint: Krans, Tixe- ront stb. nem fogadják el azokat az adatokat, melyeket erre vonatkozólag sz. Ilona élettörténete elősorol. A) A kereszt, föltalálása. Jeruzsálemi sz. Oyrill tanús- kodik arról, hogy a keresztfát Jeruzsálemben a IV. százév kezdetén, Constantinus uralkodása alatt találták meg. Con- stantinus császárhoz 351-ben irt egyik levelében ugyanis ezt mondja: »Boldog emlékű atyád, Isten barátjának, Konstan- tinnak idejében megtalálták a kereszt üdvözítő fáját Jeru- zsálemben, az isteni kegyelem megengedvén annak, aki őszintén kereste a kegyeletet, hogy rátaláljon a szent helyekre, melyek ismeretlenek voltak.« 1 Néhány évvel azelőtt, 347 körül ugyancsak sz. Cyrill Katechesiseiben is szólt már a kereszt eme sz. fájáról, amelyet — úgymond — mind a mai napig közöttünk látni lehet, és amelynek töredékei az egész világon el vannak terjedve.1 2 Ez a szöveg pedig nem áll elszigetelten; annak kifejezései majdnem ugyanazokkal a szavakkal ismételvék az említett Katechesisek számos helyén. A kereszt föltalálásáról szóló eme bizonyítók az egye- dűli, mely szoros értelemben vett tanútól származik; de magában véve ez is elegendő biztosítékot nyújt a tény hitelessége mellett. Sz. Cyrill ugyanis Jeruzsálemben vagy a környékén született 315-ben, aki ifjú korától fogva a jeruzsálemi egyházhoz tartozott; 335-ben szerpappá és 1 Migne: Patrologia, XXXIII, 1168. ’ in ןutV yi'tq tov &í0(fű.íaTttT0v, xal írjg fiaxaqía; in 1;11>n IimvoravTÍvov 10v aov ncttgóc, to GinrrOLOT l nv azavQOv %úXov ev AqoooXvfiag T!vqtjTn' rijs &eíag •/Úqtto; tói xnXw; £tjtovvtí tr\v svotßeiuv tijÍv nnoxexqu/ivévwv ayíani tónon׳ naorto/tvaijg Ttjv svqsoiy. 2 Migne id. m. IY. 10; XIII. 4. Catech. X. 19.: ró ^óXox tó nyiov TOO ocavoov aiauqnvuaqivuii, ftíyqi orgiegov na(1 itfiiv qxnvófieyoit, xai Sut my xttTa Éi- ixvtoü Xafißavövittiv, ivififrív tt]p elxov/tévriv niiony <j/eSot iiStj nXrjQiöoap.
