Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
8U8 NYŐGÉlt ÁSTÁL. helyül szolgáló mozdítható oltárt sem szabad az alant levő sír fölé állítani, ha tehát még a templomokban sem szabad sír fölé állítani az ily oltárt, annál is inkább tilalmazott ezt tenni másutt.1 Napjainkban a hordozható oltároknak szabadban való fölállítása alkalmául szolgálnak azok az esetek, amikor nagy ünnepség történik a templomtól messzebbre eső helyen, avagy kivételesen nagy sokadalmakkor, mint előfordul ez a tábori miséknél; továbbá egészen mindennapi ez a missio- náriusoknál, akik a pogányok lakta tájakon az apostoli utat járják, s akiknek e célra már szokott is lenni oly berende- zésök, mely utazásaik közben aránylag kicsi helyet foglal el s amelyből bármikor egy minden szükségesekkel fölsze- relt sátoroltár állítható elő. Börtönökben s egyéb oly épületekben, ahol állandó oltárt emelni nem lehet, avagy a templom építése alatt, amikor ily esetben hosszabb időn keresztül kiszorulnak a hívek a fölszentelt helyről s ott más templom nincs, szin- tén a hordozható oltár a szent mise helye. A keresztény oltárnak általában előképe az ó-törvény oltára, valamint hogy az ó-szövetség áldozatai előképei vol- tak az új-szövetség oltárain bemutatott áldozatnak. A hordozható oltároknak előképe a pusztában ván- dorló zsidóknak hordozható oltára volt, amelyen áldozató- kát mutattak be még az Ígéret földén is, mindaddig, míg csak Moria hegyén az állandó oltár el nem készült. A templomokban levő oltárok mély jelentőségök sze- rint úgy legtökéletesebbek, hogyha az alapjoktól kezdve egész föl az asztalig kőből vannak, mindazáltal sokszor épen az anyagiakban előforduló nehézségeket tekintve, meg- engedte az egyház azt, hogy az alapépítmény és az asztal is fából lehet, de ilyen esetekben a vértanú-ereklyét ma- gába záró oltárkő szorosan egybefüggjön az oltár felső részét kitevő lappal és oly módon legyen az elkészített, hogy a hordozható oltár jellegét ne viselje magán. 1 S. R. 0. 11. Sept. 1847. ad Angelopolit. Respons. sub num. 7. Gardellin. Decr. Auth. sub num. 5102.
