Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
800 NYÖG I״:K ANTAL. fordultak elő 12, 15, 20 fontot nyomó, sőt még súlyosabb boros- és vizeskannák, amelyek színezüstből, sőt drága- gyöngyökkel kirakottan aranyból is készültek.1 Ezek az edények, még másokkal egyetemben, mint a mosdótálak, borszürők ott voltak már a régi időkben az abakuson s ugyanerre tették a másféle adományokat is, a tömjént, olajt, gyertyát, amiket a hívek a templomban ajánlottak föl. Hogyha az oltár mellett levő helyiség oly kicsiny, hogy még egy kis asztalka sem fér el, ezt a körülményt sem hagyták számításon kívül az egyházi rubrikák. Ily esetben azt írják elő, hogy a szent miséhez szükséges sze- relvónyek számára magában a templom-, vagy kápolnafal- ban, az epistola részen legyen egy kis ablakhoz hasonló üreg, amelyben az ámpolnákat, csengetyűt, kézmosótálcát, kéztörlőt s egyéb, a misénél használatos kellékeket lehes- sen elhelyezni. A hordozható oltárok. Az oltárok alkotásukat tekintve szilárdak és tova- mozdíthatók. Szilárd az az oltár, mely azon az egy helyen, ahova fölállították, állandóan ott marad; az olyan pedig, amely ily állandósággal nem bir, amelynek rendeltetése az, hogy a misézés céljából különböző helyekre szállít- ható legyen, az a mozdítható, a hordozható oltár. Altare portatile, viaticum, itinerarium. A keresztény-oltár egyidős magával a kereszténység- gél, de minthogy a keresztény-oltárokat mint szilárdakat és hordozhatókat különböztetjük meg, tekintetbe vévén azt az állapotot, amelyben a kereszténység mindjárt a megalapí- tásakor volt, azt kell mondani, hogy a hordozható oltár legalább is egyidős az állandó oltárral. Az állandó oltár ugyanis állandó istenitiszteleti helyet tételez fel, ez pedig mindjárt kezdetben a legnagyobb nehézségekkel járt; mert üldözték a legelső keresztényeket a zsidók mindjárt JeruAnastasius Bibliothecarius. In Yitis Pontificum.
