Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 791 a kéztörlőt, meg épen úgy a csengetyűt is, oda kell készí- teni;1 tehát valamint az itt említett tárgyaknak a szent misén kívül nincs helyök az oltár körül, hasonlóképen a csengetyű is csak a szent mise alatt legyen az oltárnál. Van a csengetyűnek egy másféle elhelyezése is az oltár körül és ez oly módon történik, hogy a csengetyűt az epistola- oldalon, az oltárhoz közel eső falra erősítik és így ezt az oltár- szolga a szent mise alatt a róla lefüggő húzónál fogva szó- laltathatja meg. Ez az elhelyező mód azonban nem előírott, hanem néhol csak célszerűség szempontjából használatos, hogy az oltárszolga Úrfölmutatásnál a miséző pap kazuláját baljával föltartván a jobbkezéhez közel eső csengetyűzsinórt kényei- mesebben kezelhesse; de e mód csakis akkor alkalmazható, hogyha az oltár epistola-oldala egészen a falnál áll. Az oltárcsengetyű rendeltetése az, hogy átható hang- jával a jelenlevő hívek figyelmét fölhívja a szent misének főbb részeire és jelül szolgáljon azoknak is, akiknek tisztjük az, hogy harangszóval tudósítsák az isteni tisztelettől távol- levőket az oltárnál történtekről. Az oltárcsengétyűknek titkos jelentményök is van. III. Ince pápa szerint a lelki örömöt jelentik, amelyet a hű keresztény érez, midőn a fölsóges áldozaton jelen lévén, annak kegyelmeiben részesül. Valamint az ó-szövetség papjai Isten parancsából az örömnapokon, és az ünnepeken az ezüst- trombitákat harsogtatták az áldozattótelre összehívott nép- nek; így acsengetyűk élénk hangja felvidítólag hat a lólekre, jelezvén azt, hogy a nagy megváltás üdvözítő kegyelmeit kiosztó Úr közeleg s már meg is jelent az oltáron, és így jelzői egyszersmind az Isten irgalmának, amelyet 0 az emberek iránt gyakorol, amidőn ezek boldogulásáért folytonos áldozat akar lenni a szent misében. Ezt az irgalmat jelezték már az ó-szövetségben bemutatott egészen elégő és bókesóges áldó1 Et ab óadem parte. Epistolae paretur cereus ad elevationem Sacramenti accendendus, parya campanula, ampullae — cum pelvicula et manutergio in fenestella, seu parva mense ad haec praeparata. — Ruhr. gen. Miss. P. I. tit. 20.
