Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

779

kosnak a templomi használata is már sokkal előbbi, mint Nagy sz. Gergely pápa kora.

Mit még inkább megerősítenek e tárgyat érintő egy- némely adatok, melyek Nagy sz. Gergely koránál sokkal régebbi időkből maradtak fönn. így Sosomenos, a kinek történelme a 324-től 423-ig terjedő száz évről szól. azt Írja, hogy Alexandriában az evangéliumot az archidiakonus olvasta és ezt tenni a nálánál kisebb rangúnak tiltva volt. Máshol ugyané korban csakis a presbyterek olvashatták, sőt némely helyekena püspökök azt maguknak tartották fönn, különösen a nevezetesebb ünnepek napjain, mint az ö általa név szerint is megemlített konstantinápolyi püspök husvét első napján maga olvasta föl az evangéliumot.1

Sz. Jeromos Sabinianusnak, aki minthogy csak a kisebb rendekkel bírt. szemére lobbantotta, hogy: »Te Krisztus evangéliumát föl szoktad olvasni, mint hogyha diakónus volnál.« 1 2

A II. vasai zsinaton (529.) a püspökök a diakónusok védelmére keltek, mert ezektől némelyek el akarták vonni azt a templomi tisztséget, hogy a régi egyházatyákból vett vallási magyarázatokat olvashassák, de a zsinat kimondotta, »hogyha ezek méltók arra, hogy az evangeliumos könyv- bői nyilván fölolvassák azokat, amiket Krisztus mondott; miért nem olvashatnák az atyák szavait.« 3

Ha tehát oly nagynak tartotta az egyház az evan- gelium nyilvános föl olvasását, és az előbbi időkben is oly tisztelettel viseltetett az evangeliumos könyv iránt, mint amilyennel később volt iránta, akkor nem kell-e kimondani azt, hogy azok az oltárnál használatos vánkosok, mint a külső nagy tisztelet kifejezői, már az Ordo Eomanus előtt is megvoltak, és annál is inkább, minthogy ez az Ordo Eomanus a régi időktől fogva gyakorolt és a Nagy sz. Gergely pápa által csak újólag megerősített egyházi szertartások könyve?

1 Sosom. L. 7. c. 19. Martene. De rit. antiqu. L. 1. o. 4. a.

5. n. 1.

3 Epist. ad. Sabinian.

3 Cone. II. Vasens. c. 2.

50*