Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
NYÖGÉR ANTAL. séges, kívánatos az, hogy ezek is az ünnepiesebb alkal- makkor a díszbe öltözött oltár fényét emeljék. Ami a kánontáblák anyagát illeti, különösen a keret- nek hátulsó részén nem alkalmatosak a sötétszínű falapok; minthogy az ilyenek sötétítik a papirost és nehezebben olvas- hatók a betűk, ezért hogy ha már fából van a keret, 1 egeél- szerűbb az olyan fa, amely természetes színe szerint fehér. Ünnepies napok szent miséire, ha tehető arany-, vagy ezüst-ékítményekkel díszített táblák kívánatosak. Alakj okát illetőleg eélszerűebb az, hogyha inkább magasabbak, mint- sem az oltár hosszában elnyúlok.1 Némely oltároknál e táblákat az oltár lapjából a mint- egy kiemelkedő építménybe illesztik be szilárdan; ámde ez az elhelyezés nem felel meg e táblák rendeltetésének; mert ezek a pap kényelmére vannak, de e teljes függő- leges helyzetben nem lehet könnyen olvasni a mise alatt mondandókat. A misekönyv. Liturgikus könyvek nélkül misézni sohasem volt sza- bad. A szent mise liturgiájának könyvei az ősidőkből szár- maznak. E könyvek hajdan a szentmisének különböző részei szerint több különválasztott és leirt részekből állót- tak és a szent mise folyama alatt hol az egyik, hol a másik részt tartották a szolgálattevők a misézőnek szemei elé, amint ennek nyoma megvan ma is a római liturgia szerint végzett ünnepies főpapi misénél. Ezek a XV. század előtt, mint magától érthető, kézzel Írottak voltak és a legnagyobb gonddal készültek. Az aquis- granumi zsinat és ennek nyomán Nagy Károly császár az ő capituláróiban megparancsolta, hogy a misózéshez szűk- séges liturgikus könyveket csak érettkorú emberek írják a legnagyobb gonddal. A misézósnól használatban levő könyvek ezek voltak: a püspökök, az élők, az Urban elhuuytak dyptichája, amelyek774 1 Gavant. De mensuris.
