Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
752 NYŐÖÉK ANTAL. oly annyira kicsiny és vékony a feszület, hogy maga a pap és a jelenlevő hívők sem vehetik észre, mert ez az egyház szabványaival és határozatával ellenkező volna,«1 Ez pápai parancs, ebből világos az, hogy kereszt nél- kül álló oltáron misézni nem szabad. Továbbá kérdés az, hogy milyen legyen az a kereszt? Az anyagát illetőleg lehet nemes, vagy közönséges fémből, vagy más anyagból, így fából is. A szentmise szabványainak könyve azt írja elő, hogy ott legyen az oltáron a kereszt,1 2 * de a további minősítésről nem szól. ügy látszik ebből, mintha a puszta keresztalak is elégséges volna; de nem úgy van, mert a tovább olvasott rubrikák s a »Fölfeszítettnek alakjával biró keresztről« »Feszületről« szólnak. XIV. Benedek pápa encyclicája szintén feszületet ír elő és a földkerekségen mindenütt nem egyszerű keresztet, hanem feszületet hasz- nálnak a katholikus egyház oltárain. Már Tertullián is ez érdemben titok fegyelem nyelvén írván, szavai feszületet értetnek,4 Indes és Domna lakásán feszületet talált a ku- tató praefectus.5 6 Ezekből láthatjuk, hogy az egyház ősi hagyományával, törvényeivel az a megegyező, hogyha nem egyszerűen a keresztalak, hanem a fölfeszített Krisztus képével ellátott kereszt van az oltáron. E feszületnek pedig oly nagyságúnak kell lennie, hogy azt a pap és a nép is nyilván láthassa. Ez következik az oltár jelentményéből és annak az áldozatnak természetéből, amely az oltáron történik. Ezt különben az egyház is még jóval XIV. Benedek pápa deoretuma előtt világosan kimondta, amikor‘ rossai egyház kanonokja Trania Ferenc 1663-ban a szertartások Gongregatiójától ezt kérdezte, hogy elegendő-e az oltáron a rubrikák értelmében az a kis kereszt, amely a tabernakulum fölött áll ? A congregatio erre így 1Encycl. Bened. XIV. P. 16. Jul. 1746. a Rubr. gen. Miss. P. I. tit. 20. 8 Rubr. Miss. gen. P. II. tit. 2. n. 2 Caerem. Epp. Lib. 1. 0. 12. n. 6. * Adv. Valent, c. 2.; 6Acta MM. Nicomed. Metaphrast. die 26. apud Baron. 293, 2.
