Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 741 nélkül mindenkoron folytonos hű őrzője volt ennek az após- tolok által gyakorolt és áthagyományozott intézménynek. Megvoltak az oltárterítők a negyedik században, bizony- ság erre Optatus, milóviai püspök, aki miután leírta a do- natisták szörnyű tetteit és az oltárok ellen véghez vitt őrjön- géseiket, hogy ők ezeket hogyan törték, zúzták, majd lemos- ták, lesúrolták, levakarták, és hogy a circumcellióknak esztelen gonoszságát még inkább szem elé állítsa így kiált föl: »ki volna a keresztények között olyan, aki nem tudná azt, hogy a szent ténykedések alkalmával azokat a faoltárokat gyolcsvászon takarja ? maguk a szentséges szinek az oltár- térítőt érinthették a mise alatt, nem a fát.« Ugyanily gyászos események szolgáltattak az ötödik században Viktor1 (j484 ־) utikai püspöknek alkalmat arra, hogy az oltárterítőkről az utókor számára bizonyságot tegyen. A vandalok kegyetlenkedéseiről Írván elbeszéli, hogy az isten- télén Grenserich Proculus hadvezérét Zeugitana tartományba küldötte a hü katholikusok ellen, akik között ez vadállati vérengzést vivén véghez templomaikat kifosztotta, lerombolta és »az oltárterítökből magának ingeket és lábravalókat készített«.1 2 Orvendetesebb már a hatodik századból fönmaradt történeti bizonyíték az oltárterítők felől. Jusztin császár (518—527) Konstantinápolyból Hormisdás pápához (514— 523) két nehéz selyemből készült antipendiumot küldött, hogy azokat az oltárabroszhoz függesztve, velők az aposto- lók oltárát díszítse föl.3 Jusztin császár ez ajándéka kettőt bizonyít: a folyton hűen megőrzött apostoli intézményt az oltárabroszokban és az oltárok elejének díszítésére már e kor- ban alkalmazott antipendiumokat. A hetedik századból az oltárterítők léte mellett már egy oktató, magyarázó tudományos munka szól. E könyvet ״ régi szertartások eredetéről sz. Izidor szevillai püspök 1 Optat. De Schism. Donatist. L. 6. 2 Viktor Eppus Utic. De persecut. Afric. Lib. 1. 8 Theodoret. Hist. Eccl. Lib. 1. c. 29.
