Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

687

Mindig voltak olyanok, kik hitetlenül rázták fejüket egy- egy csoda hallatára. Jónás története sem képezett kivételt. Mindazáltal a csodás részek természetes magyarázatára irányuló törekvésnek semmi nyoma. Ez az irány csak az újabbkori német rationalismus sarjadóka.

Anton a hal szerepéből származó fő nehézséget követ- kezőleg oldja meg.

Mikor Jónást a tengerbe vetették, épen akkor merült fel egy kevéssel előbb megölt nagy hal hullája a víz színe alól. A hal úszószárnyai segítségével a próféta felkapasz- kodott annak gyomrára s itt maradt addig, míg három nap múlva a hullámverés a parthoz hajtotta a halat, s így ő a szárazra menekülhetett.

Ezt a nézetét Anton a szövegből vett okokkal támo- gatja. Szerinte ugyanis a szöveg így szól: »Paravitque Jova piscem grandem ad appropinquandum (עלבל) ad Jonam« (II. 1.), mert a עלב ige itt épen oly értelemben veendő, mint az arab nyelvben: közeledni, közeljönni. Továbbá ugyancsak a II. 1. יעמב szavában a עמ a káld nyelvhasználat szerint a has vagy a gyomor külső felületét is jelenti (v. ö. Dán. II. 32.), a ב praepositio pedig -ra, -re jelentéssel is bir (v. ö. Neh. II. 18.), míg a II. 2. ismét előforduló יעממ szóban a מ a távolodás fogalmát fejezi ki. A II. 1., 2. verseit tehát helyesen így kell fordítani: »Isten megparancsold egy nagy halnak, hogy Jónás közelébe menjen. És ö három, nap és három éjjel volt a hal gyomrán. Mikor pedig a hal gyomráról leszállt, így imádkozott.«

De nem jó a II. 11. versének fordítása sem. Itt nincs szó evomuitról, mivel a אק_יו az arab igehajlítás IV. for- mája, tehát jelentése: descendere fecit, azaz Jónást a hal kiszállította a szárazra.1

Ámde ez a nézet sarkalatos hibában szenved; pedig ez képezné az alapját. A hiba ott van, hogy Anton a עלב és a ארק igéknek oly jelentést tulajdonít, amilyenben a zsidók azokat sohasem használták. Ez az egy körülmény halomra dönti az egész hypothesist. Kz oktalan és hely1 Bertholdtnál i. m. 2365. kk. 11.