Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 599 hogy a legutóbbi nagy csapások, a gonosz emberek vészt- hozó tóvtanaik miatt állottak be, mikor ezek elterjedtek a lelkekben és majdnem elborították az egész világot. Azért a keresztények kitiltatnak a városból, hogy az teljesen meg- tisztulva, dicséretes kivánságtok szerint, egészen az istenek cultusának szentelhesse magát,«1 Legújabban a »lyciai és pamphyliai hű nép alázatos könyörgése« és a rá adott csá- szári felelet nehány sora kőbe vésve találtatott fel Arican- dában.Az üldözés tárgya tehát nem más, mint a keresztény qualitas, ürügyek: engedetlenség és a nemzeti cultus meg- tagadása, tehát majestas és sacrilegium a későbbi értelem- ben. Fülöp és Hermes halálra Ítéltetnek »mert megtagadták a római nevet a császárok iránt való engedetlenségük által.«3 Crispinának azt mondja a proconusul: »Subjuga caput tuum ad sacra deorum nostrorum!«4 Csak azt kérdik: keresztény vagy-e, részt vettél-e gyülekezeteikben, vannak-e keresztény könyveid? Más bűnök után nem kutatnak. A cél: eltán- torítani a keresztényeket vallásuktól és az állami cultushoz visszavezetni. Épen azért az apostasia nemcsak teljes bűn- tétlenséget biztosít most is, hanem nagy ajándékokat, va- gyónt, kitüntetéseket, hivatalt. Egy-egy apostasiának jobban örültek, mintha egy barbár nemzetet igáztak volna le.5 Elismerik ezt Galerius és Maximinus Daja türelmi ren- deletei is (311), melyekben szabad vallásgyakorlatot enged- nek a keresztényeknek. Az első beismeri, hogy az összes erőlködések« az egész világot a rómaiak régi törvényeire és hagyományos fegyelmére visszavezetni« eredménytelenek maradtak; a másik pedig bevallja »hogy a császárok ipar■ Euseb. H. E. IX. 7. 2-15. 2 Allard. Le christianisme et l’empir romáin p. 143. Mommsen. Suppi, ad t. III. Corpus inser. lat. 12132. p. 2056.; Duchesne. Bulletin critique 1893. p. 157. De Rossi. Boll, di arch, crist. 1894. p. 54. 3 Ruinart p. 447. Philippus et Hermes qui praeceptum Romani Imperatoris negligentes, alienos se ab ipsa etiam Romani nominis compellatione fecerunt, vivos iubemus incendi. * U. o. 478. 5 Lactant. Div. Instit. V. 11.
