Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 569 azt elítélnie. A kereszténység elvei, felfogása homlokegye- nest ellenkeztek a római világnézettel. A római világnak egészen, tökéletesen át kellett volna alakulnia, ha az érvé- nyesülő keresztény felfogás mellett meg akart maradni. Azért a rómaiak a birodalom pusztulását látták a kérész- ténység terjesztésében. Az erős köztudatnak, előbb-utóbb kényszerítenie kellett az államhatalmat oly rendszabályok alkotására, melyek annak kiirtását célozzák. És valóban azt látjuk, amint az állam tudomásul veszi a keresztény- séget, azonnal ki akarja irtani. A kereszténység ellen való fellépés nem egyenlő intensivitásu, az üldözés hevessége nő és csökken abban az arányban, amint az államhatalomnak fölfogása a kereszténység veszedelmes voltáról nő vagy csökken és amily arányban a kereszténység izmosodik és mint organizált társadalom mutatkozik a római világ előtt. Egy bizonyos, hogy a kereszténységet, mint ilyent üldözik, nem a supponált közönséges bűntényekért, vagyis a kérész- tény nem azért esik büntetés alá, mert valamely közönsé- ges bűntényért vádoltatik, hanem mert keresztény. A bűn- tetés objectuma tehát a keresztény qualitas. A kereszténység eleintén a zsidóság árnyékában húzta meg magát »sub umbraculo religionis insignissimae, certe licitae«, mint Tertullian mondja.1 Tévedés volna azon- ban azt hinni, hogy e jótétemény sokáig tartott volna. A kereszténység és a zsidóság közt igen nagy különbségek voltak és a zsidó zeloták nem szűntek meg a különbségeket folyton kiemelni. A keresztényeket, mint a zsidóságtól elszakadt extrem sectát aíosOig-t tekintették, melynek mindenhol ellene mondottak.-' Azonnal elkövettek mindent elnyomására. A keresztényeket poséa (elpártolt, hitehagyott), kófer (hittagadó), mim (eretnek) névvel illették, a kérész- ténységet mimít-nek, azaz eretnekségnek nevezték.1 2 3 Ok hív- ták fel a római hatóságok figyelmét rája és hogy keresztény1 Tertull. Apologia 21. 2 Apostolok cselekedetei 24. 5.; 24. 14. ; 28. 22. 3 Huber Lipót. A talmud. Budapest. 1897. p. 186. Hittudományi Folyóirat. 1901. 87
