Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
564 DE. VARGHA DEZSŐ. két, azóta ostorozzák az istenek az embereket a legbor- zasztóbb csapásokkal.1 Ugyanazon időben Porphyrins nem csudálkozik azon, hogy egy keleti városban évek óta különféle nyavalyák dühöngenek, mert mióta Jézust tisztelik ott, sem Aesculap- nak. sem más istennek nincs ott becsülete, azért nem is érezte senki azóta az istenek jótéteményeit.2 Az istenek meg vannak rabolva az áldozatoktól, melyeknek illata annyira kedves nekik és amelyeket oly hőn óhajtanak. Haragjukat első sorban azzal mutatják ki, hogy oraculumaik elhallgatnak. Abonotichosi Alexander, e vásári világcsaló, kiből istent csináltak, legnagyobb ellen- ségei közé a keresztényeket számította. Ezeket, szerinte, kövekkel kell kikergetni az országból, ha az istenek kegyét meg akarjuk nyerni. Mindenfelé magával hordta kígyóját Glycont, aki által Aesculap gyógyított és jövendölt, de ha keresztények voltak jelen, elnémult az isten, azért jővén- dőlései előtt hangosan kiáltott: »Távozzatok epicureusok és keresztények!«8 Számos adatunk van, a második századtól a negye- dikig, melyek igazolják, hogy a keresztények jelenléte hall- gatásra bírta az oraculumokat, megszüntette a pogány bűbájosok manifestátióit.4 Lactantius szerint igen gyakran ez volt a fő oka az üldözéseknek, például Diocletian üldö- zésének is.5 Az áldozatok megtagadását istenkáromlásnak vették, azért kiáltotta a praeco, midőn római szokás szerint a bűn- tetés okát kihirdette: »deos deasque blasphemare noli!«6 י Euseb. Hist. Eccl. IX. 7. 2—15. 2 Theodoretus Graecarum affectionum curatio 13. 3 Lucianus Samos. Alexander 25., 38. 4 Symptoma actäi. Ruinart p. 70. Pionius acta. TT. o. p. 185. Tertull. Apol. 23., 27. Ad Scapulam 4. Arnobius Adv. gentes I. 45. Prudentius Apotheosis 449—505. Peri Stephanon Y. 85—92. Soromenos Hist. Eccl. Y. 19. Therdoret. Hist. Eccl. II. 10. 6 Et haec saepe causa praecipua justitiam persequendi malis regibus fuit Lact. Div. Instit. IV. 27. Eusebius. De vita Constant. II. 59. 6 Allard. I. 430.
