Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 539

dii novensiles). A respublica végén már nemcsak az ősi latin istenségeket, hanem az itáliai és a hellón Olympus isteneit is a nemzeti valláshoz számították. A polytheismus elasticitásánál fogva a császárság korában már az egiptomi Isist, Serapist, később Mithrast is befogadták a római pan- theonba; bár az egiptomi istenek recipiálása ellen száza- dókig küzdött az ó-romanismus. A rómaiak alattvalóik vallását nem bántották, csak azt követelték, hogy a civis Romanus a nemzeti cultus szabványait tartsa meg. Nem civis Romanusnak szabad volt saját nemzeti cultusát meg- tartani. Az egiptomi tisztelhette az Isist, a syriai Bált és Astarothot.

A rendőri repressio tehát leginkább az exclusiv vallá- sok ellen alkalmaztatott. Kivételt tett a zsidóság, mely bár ideig-óráig fanaticus lázadásai miatt üldöztetett is, közönségesen religio licitának tekintett, azért, mert régi- séggel és nemzeti jelleggel dicsekedhetett, a kereszténység pedig épen azért, mert e jellegek nélkül szűkölködött, coer- citio alá esett.

A keresztény tehát háromféle módon eshetett bűn- tetős alá:

1. rendes bűnvádi eljárás útján a terhére rótt nem vallásos bűntények alapján (gyermekgyilkosság, fajtalanság);

2. rendes bűnvádi eljárás útján a majestas fogalma alá vont vallási bűntett alapján;

3. a rendőri coercitio alapján mint a kereszténységhez elpártoló római polgár.

Mommsen theoriája igen csábító és, ámbár némi ellen- mondásokban szenved, egyszerű, világos, és ami a fő, elveszi a keresztények üldözésének extraordinarius és exorbitans jellegét. De dacára a nagy tudományos apparátusnak és a római viszonyok mély ismeretének, melylyel nagytudo- mányú szerzője bír. egy nagy hibában szenved: ellenkezik a tényekkel.

G-uérin beigazolja, hogy a keresztények ellen felhozott vádak nem vonhatók a sacrilegium és a majestas legalis

35*