Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

536

DK. VARGHA DEZSŐ.

gáltatás, különösen a capitalis büntetések kiszabása egészen a polgári község hatóságainak kezébe ment át; úgy, hogy a vallás őreinek nem maradt kezükben eszköz a vallás elleni büntettek megtorlására.

Ámbár a Sulla által életbeléptetett bűnvádi eljárás — processus per quaestiones, — mely a nagy esküdt-colle- giumok előtt folyt le, csak Rómára szorítkozott és ott sem sokáig tartotta magát, de elvei bizonyára nagy befolyással voltak a kevéssé ismert rendes bűnvádi eljárás elveire és fejlődésére, mely a római és nem római joggal biró polgár- ságok hatóságai előtt folyt le. Ámde a Sulla-féle bűnvádi eljárásban a vallás elleni bűntény — kivéve a sacrilegiu- mot — nem szerepel mint az állam által üldözendő cse- lekmóny.

A respublica utolsó korszakában és a császárság ide- jében divó vallástalanság is ezt igazolja és Tiberius valóban kora nézeteit tolmácsolta, midőn mondá: »deorum injuriae dis curae.« 1

De úgy látszik a vallásos bűntettel való eme negativ eljárás nem maradt egészen változatlanul a későbbi római büntető jogban. Egy új büntetőjogi categoria állíttatott fel: a római állam főhatóságának megsértése, a crimen laesae majestatis populi romani. Lehetett-e ez alá vonni az államvallás ellen való bűntetteket ? Mommsen nem hiszi, mert akkor e fogadalomra nem kellett volna a görögöktől szót kölcsönözniök. Mivel az ccftíog fogalmára a rómaiaknak latin kifejezésük nem volt, ez bizonyítja, hogy e fogalom a római közéletben, tehát ennek következtében a büntető jogban is teljesen idegen volt.- Még a hamis esküvésnek sem volt büntető jogi hatálya. Perjurii poena divina exitium, humana dedecus, mondja Cicero.

A majestas-perek számos eseteit ismerjük, de egyetlen- egyet sem tudunk olyant, melyben az államvallás elleni kihágás vonatott volna eme categoria alá. Másrészről tudjuk, 1 2

1 Tacitus. Annales. I. 73.

2 Hát az impietas ?