Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 505 mány nem oda illő, azért a liturgicusok egész határozott- sággal ellene vannak az ily tabernaculumnak és a prágai zsinat is úgy határozott, hogy az újabban épülő oltároknál az ilyen mesterkélt forgó tabernaculumok mellőzendők és csakis a rendes ajtóval ellátottakat kell alkalmazni. A keresztény oltárok száma. A legelső időkben egy templomban, a gyülekezet helyén csak egy oltár volt. Ezt érteti sz. Ignác vértanú püspöknek a íiladelfiaiakhoz írt levele, amelyben a hívek- nek lelkére kötötte, hogy mindnyájon ugyanazon az egy helyen jöjjenek össze imádkozni, és az Ur Jézushoz úgy ragaszkodjanak, miként az ott levő egy oltárt közösen mindnyájan körülveszik. O az Úr Jézus által tanított hit- nek egységét a templomban álló egy oltártól vett hason- lattal iparkodott a már akkor ott, különösen a Kis-Azsiában fölburjanzott zsidózó eretnekség veszedelme közt élő hívek- nek a leikébe bevésni. Századok lefolytéval e tekintetben változott az egy- ház szokása, mert ami az őshajdanban ritkaság számba ment, az később a változott körülmények folytán rendessé, sőt szükségessé vált. Az oltár célja az, hogy rajta a szent áldozat meg- történjék. Az oltárnak rendeltetése adja meg a magyaráza- tot arra nézve, hogy mért volt az őshajdanban egy tem- plombán rendesen csalj egy oltár, de ugyané rendeltetése világosít föl egyszersmind arról is, hogy miképpen történt később az, hogy több oltárt kezdtek a templomban emelni. A legrégibb időkben úgy a latin, mint a görök szer- tartású keresztény egyházakban igen tiszteletben tartott szokás volt az, hogy a szent miseáldozatot, habár több püspök és pap volt is jelen, együttesen végezték. Az após- toli Constitutióknak nevezett legrégibb egyházi törvény- gyűjtemény — bár a pontosan kutató vizsgálat megállapí- tóttá rólok, hogy az első 6 könyvet a harmadik század vége felé szerkesztették meg, a hetedik s a nyolcadik köny33 Hittudományi Folyóirat. 1901.
