Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 503 kimondani, hogy a XIY. században kezdődött volna ez, mert kétségtelen bizonyítók van arra,1 hogy már 1290 előtt is valami nyomának meg kellett már ennek lennie, mert Durandus Vilmos mimatei püspök, az ö Rationáléjában, mikor a misét magyarázza, szól tabernaculumról, melyet ő propitiatoriumnak nevez, a név különben magában határo- zólag még nem döntene, de beszél arról, hogy ez az oltár hátsó felén áll, s ebben nyugszik a Krisztus, aki az engesz- telest szerezte. így ha nem is mindenütt, de úgylátszik hogy már Durandus korában legalább némely helyen állott a tabernaculum az oltáron.1 2 A nyilvánosan látható szentségházakat kétféle módon építették. A németek ugyanis megtartották a régi szokást, hogy az oltártól elkülönítették és vagy a templom falához, vagy valamelyik oszlophoz építettek fölmagasló torony formára ily szentsógházat. Rómában pedig egyenest az oltárra vitték s ezt nevezik római szokásnak, mely a XYI. század után mindinkább elterjedett. A római szokás szerint épült tabernaculum alakja nyolc־, hat-, vagy négyszögletű, avagy gömbölyű alkotmány. Építhető ez köböl, vagy fából is, de ha kőből épült, akkor is megkívánja az egyházi oltártörvény azt, hogy a belseje fával (a nedvesség ellen legalkalmasabb a ־nyárfa) bélelt és selyemmel bevont legyen,3 4 amelyet arany vagy ezüst ékítmények díszíthetnek.1 A külsején faragványok, vagy festmények legyenek, vagy más egyházias díszítmények, a melyek az ájtatosságot fölkeltik, a tetején pedig egy kisebb feszületnek kell állania. Az ajtaja pontosan záródjék, nehogy por, vagy valami rovar hatolhasson be, az ajtójához pedig, számba vévén a váratlan, de előfordulható eshetőségeket, két meg1 Durandus Gavantus szerint 1270-ben, mások szerint pedig 1290-ben halt meg, 2 Durand. Ration. Div. Off. Lib. 4. 0. n. 15. 3 S. C. Episc. 26. Oct. 1575. Gavant. De mensur sub. verbo Tabernaculum. 4 Ritual. Leód.
