Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

500

NYŐGÉR ANTAL.

Toursi sz. Gergely. (f 595.) a mártírok dicsőségéről írt könyvében szintén említ ilyen turrist, amely egy gonosz életű, méltatlan diákonus kezéből kiesett és ő vette föl és az oltárra helyezte, és nyomban intézkedett arról, hogy e méltatlan férfiú soha többé ahhoz nem nyúlhatott.1

Mabillon azt a liturgikus formulát is idézi, amelylyel a régiek e turrist alkalmazása előtt megszentelték.E turris rendeltetése az volt, hogy benne tartsák a szentséget, régi időkben csak a betegek számára, később, amint Bona megjegyzi, a dominikánusok és a franciskánu- sok idejétől fogva már a misén kívül áldozó egészségesek számára is.

E turris egy külön helyen állott, ahonnan a szentség renoválásakor, amit a régiek minden héten megtettek,1 * 3 a diakónusok vitték az oltárhoz és annak közepén a konzke- ráló pap elé helyezték és tették ezt a fölajánláskor, ami- kor a katechumenek már eltávoztak.

Ennek vitele mindig ünnepiességgel történt; a diá- konus vitte kezében a turrist, előtte járt a subdiákonus egyik kezében égő viaszgyertyával, a másikban pedig csen- getyűvel és csengetett, továbbá az akolythusok és más kle- rikusok, kik füstöltek, a kórus meg énekelt, úgy történt ez, amint ma is nagycsütörtökön és nagypénteken az oltári- szentség átvitelénél azt látjuk.

E turrisnak kicsiben olyféle formája volt, amilyen az oltár-ciboriumé, fölül félgömbi domborulattal és a felső közepén kereszt állott rajta, és ekként a szentség renoválá- sának idejében oífertoriumtól az áldozásiglan ott állott az oltáron, ennek a közepén a nagy ciborium alatt.

E turrist, mint alakjára nézve az oltár-ciborium után- zatát épen az alak miatt kis ciboriumnak is nevezték.4

1 De Glor. Martyr. Lib. 1. c. 86.

s Mabillon. Mus. Ital. Tom. 1. P. 2. pag. 389.

3 Bob. Sala Taur. in Notis liturgicis.

4 E szerint a mai áldoztató kelyhek valódi nevét illető fölvi- lágosítás is származik innen, hogy ezek is nem a cibnstól, hanem épen az oltár-ciboriumoktól veszik nevüket.