Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

481

Ez a hal, ezek a kenyerek jelképileg fejezik ki a ke- resztény hitigazságot. Az a háromlábú asztal pedig az 01־ tár formája úgy, amint az az őskorban elöfordúlt. Ennél nem kellett jelképes rajz, a dolgot úgy, amint természet- ben volt, úgy tüntette föl a rajzoló. Ez a rajz beszél ar- ról, hogy ilyen is volt az első idők keresztényeinek oltára. Nemcsak ez egy helyen van ilyféle rajz, de másutt is. Sz. Lucina kriptájában a második század elejéről szintén ilyen háromlábú asztal látható.1

Vannak ugyanitt más régi emlékek is. Egy-egy kő- lap, melyeknek átellenes oldalain vaskarikák csüggnek, arra a célra, hogy ezek segitségével e kőlapokat annak a vértanúnak a sírjára tegyék, ahol éppen misézni akartak. Ha a vértanúnak teste a katakombái folyosó oldalába vágott üregben volt, akkor természetes, hogy nem lehetett azt magára a sírra helyezni, hanem ilyenkor úgy segítettek magukon, hogy a vértanú sírja előtt már e célra elkészített két ősz- lopra függesztették azt a kőlapot és igy is oltár lett belőle.

A katakombákon kivül is hasonló formája volt az oltároknak. Főjellegzőjök az asztalalak, innen az oltárnak keresztény neve is, mensa, görögül trapeza, asztal.

Ez asztalformát lábak, oszlopok tartották, volt bár kő,- vagy faoltár, némelyeknél több, másoknál meg keve- sebb oszloppal, lábbal.

Ilyen oszlopokon álló asztalformája volt annak a faoltárnak is, amely Maximianus bagajei püspököt agyon- zúzta, ki az üldöző donatisták elől a templomban, az oltár alatt keresett menedéket, de az elvadult eretnekek lezuz- ták az oszloplábakat s igy a nehéz oltárlap az alatta levő püspököt agyonütötte. 1 2

Ugyanilyféle alakkal birt az a kőoltár, mely a kon- stantinápolyi sz. Euphemia templomában állott. Amidőn Jusztin császár katonái a három fejezetet kárhoztató Vigilius pápát el akarták fogni, ez ebbe altemplomba menekült és

1 Zádori: Katakombák.

2 S. Aug. Lib. 3. contra Crescon. c. 43.