Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

474

NYŰGÉÉ ANTAL.

A keresztények, ahol csak tehették az ö első rendes tem- plomaikat fényesen be is rendezték, mert ö nálok az Úr Isten dicsőítése volt mindenekelőtt a fő, s az oltárokat ily nyugalmasabb helyeken kőből is építették.

Ez nem egyedül föltevéseken, következtetéseken, ha- nem valóságos történeti bizonyságon alapul.

Lucianus pogány iró, ki az apostolok és Traján csá- szár idejében (98—117.) élt, Philopater című müvében be- szél egy Critiasról, akit egy keresztény Krisztus vallásának akart megnyerni és elvezette ötét a keresztények gyüleke- zetébe, amely helyről Critias elragadtatva így szól: »Vas- kapukon és rézzel bevont küszöbökön mentünk által, már sok lépcsőn fölhatolva, bejutottunk az aranyos mennye- zettel ékes házba, olyanba, mint amilyennek Homérus Menelausnak a házát leírta, és mindeneket, mint maga az a templomörző ifjú, úgy én is a saját szemeimmel igen figyelmesen megnéztem. Láttam pedig — esküszöm az én istenemre — nem a Helénát, hanem arcukra leborult és sápadt képű férfiakat.1

Az ilyen helyeken és a szabad ég alatt épített tem- plomaikban kőoltárokat állítottak a keresztények, amint bizonyára megvoltak azok a Diocletián parancsára lerom- bolt keresztény templomok legnagyobb részében, amelyek- ről Eusebius történetíró, Nagy Konstantin kortársa és ke- gyeltje beszél: ő ugyanis látta azoknak az ősrégi időkben emelt templomoknak romjait, amelyeket Diocletian dönte- tett le. Sok városban nem lévén a régi fundamentum elég terjedelmes, ezekben a régi templomnál nagyobbat, máshe- lyeken pedig a régi alapra a régi terv szerint építették az új templomot1 2 s építették az új oltárt a régi oltár helyére, kőből, mert sok helyütt előbb is kő vala az oltár.

De ha ezek és más történeti adatok az őskor kőol- tárai felöl egyáltalán hiányoznának is, még akkor is teljes biztossággal kellene mondani, hogy voltak kőoltárok; mert

1 Lucian, in Philopatre. Bar. 57., 102.

2 Euseb. Hist. L. 8.