Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
464 DR. HAM ANTAL. Az állatok részvétele a niniveiek szomorúságában és gyászában szintén valódi történeti vonás, amint ez kitűnik több írónak a keletiek szokásairól adott tudósításából. Legyen elég csak Herodotosra hivatkozni, aki a perzsáknak Masistios halála feletti gyászát a következő szavakkal írja le: »,AnixofÁÉvtjg Sé ríjg Ítitiov lg tu nrnaTÓ7rfö01> 7r tv 0׳og Ixoi/jOavTO Maaioríov rraad ti1 ן; űtoutu) xal MaQ§óv10g utyiOTov, ocpéag re avroi’c xeípovreg xal rövg 1 rr ■ד o v g xal rá v 7r 0K v y 1 a, oliwiyí] re %oeóucV0l uttIJ-t(;) . . . »Es hozzá teszi:« 01 uév vvv ßüoßaooi t o 0' .׳t q> r 01 <J ff .׳ ríi) ír) drroOavói’Ta stÍusov ]WaaLoviov.« 1 A lovaknak a megnyírása a gyász jeléül tehát'a »barbároknak« szokása volt. így Jónás könyvének adata e tekintetben is összevág a valósággal. d) A topographiai adatok helyességére nézve sem eshetib könyvünk kifogás alá. Ezt kiilömben az ellenfelek is általában elismerik, csak Ninive nagysága okoz egyiknek- másiknak nehézséget. A hiba abban van, hogy Jónás próféta, megjegyzéseit Nini véről (I. 2., III. 2. 3., IV. 11.) a lehetet- lenségig kiterjesztik s egy minden képzeletet meghaladó városra gondolnak, a helyett hogy akkorát vennének fel, melynek területe megfelel a lakosság körülbelül felvehető számának. A kiásott romok tényleg azt mutatják, hogy Ninive területe és a Jónás adata (IV. 11.) alapján kiszá- mítható népesség nagysága között semmi ellenmondás nincs, »A múlt héten Hosszul városa háromnapi böjtöt tartott, mely után egy napi vígadozás következett, annak a bűnbánatnak az emlékére, melyre Jónás kötelezte a niniveieket. Minthogy az már emberemlé- kezet óta megvan az országban, nagyon természetesnek találják s ezért tavaly is csak jóval azután beszéltek róla nekem, mikor már elmúlt. De az idén magam is szemtanúja akartam lenni, és most önök valóban elmondhatják, hogy olyan konzultól hallják ezt, aki maga is jelen volt ott, ahol egy egész város minden esztendőben felújítja a bibliának egyik legkülönösebb esetét. Legcsodálatosabb pedig a dologban az, hogy maguk a muzulmánok is tisztelik ezt a hagyományt és épen úgy ünnepelnek ezen a napon, mint a kérész- tények.« Lamynál Revue Cat. cit. 279. k. 1. 4. jegyzet. 1 Hcrodot. IX. 24. Ed. Dietsch. Lipsiae. 1880. II. p. 298. /
