Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

454

DR. HÁM ANTAL,

berendezését, az mérlegelni is tudja, hogy az efféle állítás mennyit ér.

A zsidó kánon kialakulása sem dönti meg a valósá- got, és hiában hozza fel ellene Astruc a Talmud tekinté- lyét, mert belőle inkább a történeti valóság mellett, sem mint ellene, lehet bizonyítókot meríteni.

»A Talmud, írja Astruc, a tizenkét kisebb próféta megírását, következőleg Jónásét is, a nagy zsinagóga embe- reinek tulajdonítja ... A nagy zsinagóga Ezdrással . . . kéz- dődik 458 körül és N. Sándor korában enyészik el 332 felé. A közbe eső idő, vagyis két századdal Ninive pusztulása és négy századdal maga Jónás után, lenne tehát az a kor, amelybe egyedül helyezhetjük könyvének megírási idejét; lehetetlen tehát, hogy történeti okmány értékével bírjon . . . Egy iratot, mely négy századdal későbbi keletű, mint a benne elbeszélt esemény, s mely csak egyedül közli a dől- got, testis unus, nem lehet történeti bizonyítóknak tekinteni.«1

Nem tartozik ide, hogy véleményt nyilvánítsunk a kánon fejlődése és bezárása felől; azt sem akarjuk most eldönteni, hogy mit akar a Talmud ez alatt a kitétel alatt érteni: ישנא תסנכ הלודגה ובתכ לאקזחי םינשו רשע לאינד תלגמו רתסא »a nagy zsinagóga emberei írták Ezekielt, .... és Eszter könyvét«,* — hanem elfogadjuk a jelen alkalommal Astrucnak azt a föltevését, hogy itt könyvmegírásról van szó. De követke- zik-e ebből, hogy tartalmuk előbb meg nem történhetett ?

aki eléggé tele van gyűlöletes zsidó érzülettel, könnyen feltehető róla az az ostobaság (Thorheit), hogy ö tette Jónás könyvét a szent- íratok közé.« Erre Jäger azt jegyzi meg (i. m. 105. 1. 126. j.), hogy az efféle nyilatkozatok aligha tanúskodnak Bőhmének oly »finom érzéke« mellett, mint a milyent könyvének ismertetője neki tulajdonít.

1 Astruc i. m. 11. k. 1.

־ A Talmud e helyén a בתכ szónak a jelentése nem megírni. sem leírni, följegyezni oly értelemben, mintha a nagy zsinagóga fér- fiai foglalták volna először írásba Ezekiel, a 12 kisebb próféta stb. jövendöléseit, előbb pedig csak szájhagyomány útján szállottak nem- zedékről nemzedékre, sem a kánonba sorozni, hanem összeírni, össze- állítani, elrendezni. V. ö. Marx, Traditio rabbinorum veterrima. Lip- siae. 1884. p. 41.; Comely, Introductio gen. Parisiis. 1885. p. 44.