Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓSÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 443 romlás és halál követi' nyomon . . . Ördögi jellem! Civa- kodik Istennel ... és még a félelem sem teszi öt okosabbá és bölcsebbé. Hasonló önhittségre és átkozódásokra ragadja öt gonosz szíve is, mikor egy csekélységnek, a fa árnyé- kának elvesztése oly érzékenyen esett neki ... A hajósok félik az Istent: ő nem . . .« 1 stb. stb. Eöviden: »A betűszerinti történeti valóság ellen fel- hozható érvek az egész elbeszélés hihetetlenségében rejlenek; nem csupán a csodákban II. 1—11., IV. 6—8., hanem Jónás küldetésében, ennek eredményében és a próféta cselekvés- módjában is; végre abban, hogy a II. 3. kb. versekben található ima oda nem illik.«1 2 A történeti valóság elvetésének azonban nagy akadály állott útjában: a könyv kánonisága. Az a kérdés merült ugyanis fel, hogy ha Jónás könyve nem való eseményt tartalmaz, miképen magyarázható meg, hogy annak dacára mégis mindig a kánoni könyvek között foglalt helyet ? Mert az bizonyos, hogy kánonisága ellen egy hang sem emelkedett soha; de viszont az is kétségtelen, hogy ha az ellenvetéseket a maguk merevségében veszszük, a könyvnek sem eddigi kánonisága nem okadatolható, sem •ezután a kánonban nem •maradhat. Ez éles ellentét elsimítására tehát oly magyarázatot kellett kitalálni, melylyel meg lehessen okolni, hogy miért fogadta el az ókorban mindenki a könyv tartalmát meg- ütközés nélkül, továbbá hogy a kánon a jelenben sem szén- vedjen semmi csorbulást. Csakhogy mikor a kritikusok egy része elhagyta a tiszta történeti alapot s a képzelet világában kezdett kalan- dozni, a legkülönbözőbb magyarázó irányoknak lett meg- alapítójává. Az általános felfogás különfólesége szerint három cső- portba oszthatjuk az összes magyarázókat. 1 U. o. 273. k. 1. 2 De Wette-Schrader, Lehrb. cit. 291. §. a). 461. 1. 29*
