Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia

358

DK. VETÉSI JÓZSEF.

meg kell állapítanunk, hogy léteznek-e olyan lakók; ha azután ezt megtudjuk, akkor lesz ideje megkérdezni tőlük, hogy vájjon keresztények-e, s hogy Isten megosztotta-e köztük és közöttünk a kegyelmét ?«

Ennél részletesebb és alaposabb feleletet különben nem is érdemel ez a frivol kérdés, hogy tulajdonképen mi lesz más égi testek lakóinak üdvözüléséből ? Törődjünk csak önmagunkkal, s ha emberi méltóságunk nagy is, nem kevésbbé nagy a tudatlanságunk és tehetetlenségünk : »Min- den nagy és csodálatraméltó a természetben! semmi sincs benne, ami ne viselné magán Teremtőjének bélyegét; még az, ami benne tökéletlennek és szabálytalannak látszik is, az is szabályt és tökéletességet tételez föl. Hivságos elbiza- kodott ember! Alkoss csak egy férgecskét, melyet megvetsz és eltiporsz; a varangyos békától irtózol, ha lehetséges, alkoss legalább egy ilyent! Milyen kiváló mester az, aki olyan munkát hoz létre, amelyet az ember nemcsak cső- dál, hanem irtózik is tőle. Azt sem követelem, hogy műhe- lyedben szellemes, szép embert hozz létre, az a vállalkozás nagyon meghaladja erőinket; meg fogok elégedni, ha meg- kisérled, sánta, bolond embert vagy valami szörnyeteget alkotni. Királyok, uralkodók, hatalmasságok, szent fölségek! Megneveztelek-e titeket minden megillető neveteken ? föld nagyjai, hatalmasai, talán mindenhatói! nekünk, többi embe- reknek vetésünknél van egy kis szükségünk esőre, legalább egy kis harmatra! csináljatok harmatot, küldjétek csak egy csepp vizet a földre. A természetben mutatkozó rendet, ékességet, munkát mindenki ismeri; okai, alkotója már kevésbbé népszerűek; pedig csak a szemünket kellene kinyitnunk.«

A Pascal gondolatainak mélységét, lendületét, erede- tiségót természetesen nem éri el mindezekben Labruyére, aki világfi, aki csak írónak és moralistának tartja magát, s aki nem bölcselőknek, mélyen gondolkozóknak, hanem az átlagosan művelt embereknek ír. Természetszerűleg fölhasz- nálja azonban az erkölcsi bizonyítókokat is, amelyeknek a világegyetemből merített érvek mellett kétségtelenül min