Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia
354 DE. VETÉSI JÓZSEF. s ennek az alapeszméjét ezen látszólag merész alakba öltöz- teti: »gondolkodom, tehát Isten létezik.« Már ebből a fbrmu- Iából is érthető tehát, hogy miért fogadta lelkesen Bossuet a Descartes bölcseletét, miért pártolta, miért nem állott útjába elterjedésének? Apologetikus célokból. Descartes tana divatos bölcsészet lett, még a hölgyek is tájékozva voltak róla, vitatkoztak róla. Hozzá megunták a Schola filozófiáját, s mindenki vágyott valami újra; Descartes alap- gondolata pedig kedvezett első sorban a lélek szellemiségé- nek, s a ki azt elfogadta, az nem lehetett materialista, avval lehetett beszólni a lélek halhatatlanságáról, a túlvi- lági életről, az igaz vallásról. Azután abból, a hogy Labruyére is formulázta merészen a »cogito, ergo sum«-ot, ezt a mondást is ki lehetett demonstrálni: cogito, ergo Deus exsistit. A mondás ez utóbbi alakjának pedig kétségtelenül van rokonsága az Anselmus ismert érvelésével, amely kiváló szellemeket mindig elragadott, sőt, mondjuk, olyan intuitiv- szerű bizonyosságot adott nekik, s ez csak kedvére lehetett a lánglelkű Bossuetnek. A következő gondolata pedig nagyon is figyelemre méltó: »Ha — úgymond — minden anyag, s ha a bennem élő gondolat, valamint a többi ember gondolata csak az anyag részecskéinek bizonyos elrendezésétől függ: hát akkor ki hozott a világba olyan gondolatokat, amelyek teljesség- gél nem vonatkoznak anyagi dolgokra ? Van az anyag mélyében olyan tiszta, olyan egyszerű, olyan anyagtalan eszme, mint a milyen a lóleké? Hogyan lehet a kezdete, forrása és alapelve annak, ami egyenesen megtagadja az anyagot s kiforgatja saját lényéből ? hogyan van az ember- ben olyas valami, ami gondolkozik, azaz olyan, ami az embert olyan meggyőződéssel látja el, hogy nem pusztán anyagból áll ? Semmiképen sem értem, hogy az a lélek semmisüljön meg, amelyet Isten a maga végtelenségének és végtelen tökéletességének eszméjével akart ellátni.« Az okoskodásnak ezen utóbbi soraiban is kiórezhető a Descartes hatása a velünk született eszmék dolgában. Apologetikus szempontból azonban végre is mellékes, hogy
