Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia
EGY XVII. SZÁZADBELI APOLOGIA. 351 különleges fölfogásukkal; ezer, gyakran lényeges dolgot vesznek el belőle vagy adnak hozzá, tetszésük szerint, s azután erősen és rendületlenül maradnak meg a vallásnak azon formájában, melyet önmaguk adtak neki. Ennélfogva órthetőleg szólva el lehet mondani egyetlen egy népről, hogy csak egy vallása, s a vallásnak csak egy kultusza van; de szabatosan beszélve igaz az, hogy több vallása van, s hogy majdnem mindenkinek megvan a magáé.« Nyilván azt érti a nagy francia író eme sokféle val- lássál, hogy ugyanaz az egy igaz vallás mindenkinek a lel- kében értelmisége, műveltsége, képzelme, neveltetése révén más- és másképen tükröződik; s tudjuk, hogy milyen kevés az olyan ember, aki világos tudatával rendelkezik vallása összes igazságainak és parancsainak, hogy milyen szerepet játszik a keresztény erkölcstanban a tudatlanság, az igno- rantia, s hogy a népet milyen örökösen és buzgóan kell tanítani a hit igazságaira, s mégis mennyire ragadja el mind- untalan képzelme, hányszor tör utat magának lelkén át a babona, amelynek obsessiójától különben nagyon gyakran a legműveltebb elme sem szabadulhat. De lehet-e mondani és állítani mindezekért, hogy minden katholikusnak meg van a maga külön-külön vallása? Nem. A tanok és érzel- mek közösek, amazok teljesen vagy csak részlegesen ismer- hetők meg, azoknak pedig tényleg annyi-fokú a skálája, ahány az emberek száma és vérmérséklete. »Milyen ragyogás, milyen fönség van — folytatja Labruyére — a misztériumokban! milyen szoros következe- tessóg és láncolat a tanokban! Milyen kitűnő okszerűség! milyen tisztaság és ártatlanság az erkölcsökben! Milyen bámulatos és legyőzhetetlen erő nyilatkozik meg azon tanú- ságtételekben, amilyenekkel három századon át folytonosan léptek föl a legbölcsebb, a legmérsékeltebb emberek milliói, akiket ugyanazon igazság érzelme tart fönn száműzetésben, börtönben, a halál és ki végeztetés utolsó pillanatában. Néz- zünk a történelembe, hatoljunk a világ születéséig, kezde- téig, történt-e hasonló dolog valaha, minden időkben? Vaj- jón Isten tehetett volna-e többet, hogy magához vonzzon?
