Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia
EGY XVII. SZÁZADBELI APOLOGIA. 341 választékát, több szellemet és könnyedséget, nagyobb kife- jezósbeli gazdagságot, több erőt az okoskodásban, sokkal élénkebb vonásokat, természetesebb bájakat találnak, mint amilyenek föllelhetők korunk legtöbb könyvében; pedig azokat előszeretettel olvassák, íróik nevesek és büszkék sike- reikre. Milyen öröm, szeretni a vallást s látni, bogy olyan szép, alapos és lángeszű szellemek hiszik, védelmezik és magyarázzák, különösen ha már észrevették, hogy ismere- teik terjedelme, mélysége, elmeélük, legtisztább bölcselkedő elveik, alkalmazásuk és fejtegetésük, következtetéseik szaba- tos volta, írómodoruk méltósága, erkölcsiség és érzelmeik szépsége dolgában senki sincsen, akihez lehetne hasonlítani például sz. Ágostont, mint legfölebb Plútóhoz és Ciceróhoz.« Ilyen bensőséggel és lelkesedéssel csak az írhat, aki olvasta ama szentatyákat, aki gyakran forgatta munkáikat, amelyekben emelkedett szelleme táplálékra talált! Azok az erős lelkek nemcsak kicsinyes elmék, hanem alantjáró lelkek is. »Világiasoknak, — folytatja Labru- yére — földieseknek, vaskosaknak nevezem azokat, akik- nek szive és esze ragaszkodik e világnak azon kis részéhez, amelyben laknak, s amelyet földnek neveznek, s akik sem- mit sem becsülnek és szeretnek, a mi fölötte volna. Ok épen olyan korlátolt-eszű emberek, mint amilyen korlátol- tak birtokaik vagy uradalmaik, amelyeket holdszámra mór- nek, s amelyeknek megvannak a határköveik. Nem is cső- dálkozom, hogy az ilyen emberek, akik egy parányra támaszkodnak, meginognak a legcsekélyebb erőfeszítésben is, ha az igazságot iparkodnak megtalálni, ha ilyen rövid- látással az égen és a csillagokon keresztül nem jutnak el Istenhez; ha nem ismervén föl a lélek kiválóságát és mél- tóságát, még kevésbbé érzik azt, hogy milyen nehéz őt kielégíteni, hogy mennyire alatta van az egész föld, hogy milyen szüksége van egy föltétlenül tökéletes lényre, amilyen maga az Isten, s hogy milyen el nem utasítható szüksége van a vallásra, amely az Istent megismerteti vele, s amely ennek úgyszólván biztosítéka. Másrészt nagyon könnyen megértem, hogy az olyan kicsinyes elmék termé
