Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia
332 DR. VETÉSI JÓZSEF. hogy tetszünk is, a fölött nem kell bánkódnunk, ha a dicső- ség arra szolgál, hogy elfogadtassa és megkedveltesse azokat az igazságokat, amelyek okulásunkra szolgálnak.« Lábruyére, a Boileau barátja evvel bizonyosan nem akarja azt mondani, hogy az irodalom csak moralizáljon. A költészetnek is megvan a maga jogosultsága, s morális tanulságokkal sem kell mindig szolgálnia, de nem szabad az erkölcstelenség rimájává elszegődnie. Az író és az egy- házi szónok hivatásának az a rövid és velős egybeállítása mindennél inkább meggyőz arról, hogy Lábruyére eszét és tollát keresztény világnézet vezette. Az, akinek megadatott, hogy egy Bossuet-nek szemé- lyes jóbarátja legyen, elég közeli viszonyban álljon Fene- Ionhoz, az utóbbinak tóvelyei dacára, e férfiak társaságé- ban bizonyosan, más kisebb neveket nem is említve, meg- szerezte magának a keresztény vallás teljes, kimerítő, magasztos fogalmát és kópét. A két nagy férfiú nem tar- tóttá méltóságán alulinak, a szerény hercegi nevelővel, amilyen Lábruyére volt, állandó érintkezésben lenni, őt társaságukkal, eszmecseréikkel megtisztelni. Egyházi méltó- ságuk, udvari befolyásuk, gazdagságuk, európai hirnevük nem akadályozta őket baráti viszonyukban. Hossz néven tehát nem lehet venni, hogy Lábruyére szerette volna bibor- noknak látni Bossuet-1, aki egy gyenge pillanatában sokat talált engedni a gallicanismusnak, s hogy ezért úgy nyilat- kozott, hogy a bibornoki kollégium nyert volna díszt és. fényt a népszerű francia püspöktől, nem pedig ez az előb- bitől. Azt is beszélik, — bár ez állításnak igazsága nincs bebizonyítva, mert halála után adták ki e könyvet, mely- ről sohasem bizonyosodott be, hogy Lábruyére műve lett volna, — hogy a Bossuet iránt érzett vonzalmából és tisz- teletéből kifolyólag Fénelon ellen könyvet, s meglehetősen ügyetlen könyvet írt volna a quietismusról; ilyennel vádol- ták ugyanis a nagynevű cambrai-i érseket. Bossuet teljes joggal tartotta méltónak barátját, hogy a francia akadémiában foglaljon helyet. Boüeauval együtt el is követett mindent, hogy célt érjen; de a dolog nem ment
