Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

329

e fölséges oltáron nem jelentményes tűznek folyton föllo- bogó lángjában, de egész valósága szerint foglal helyet az Ur Jézus a szentségben. Ez oltár az Isten magas városában, az egyházban van meg, rajta lakik a Judának nemzetségé- bó'l származott győzedelmes oroszlán, Dávid csemetéje.1 Jézus Krisztus, ő az erőssége, a védelmezője az ő Jeruzsá- lemének, az egyháznak.

Amint az ó-szövetség előképi oltára Isten hegyét, Isten városát jelentette, úgy jelenti ez uj, ez a messze múltban előre jelzett keresztény oltár a Jézus által alapított földi új Jeruzsálemet,2 a katholikus egyházat, amely az isteni tanítás tiszta fényességétől ragyog, amelyet az isteni min- denhatóság őriz.

Ez oltár négy sarka, ó-szövetségi szólásmód szerint négy szarvai jelentik a világ négy táját, amelyek felé elter- jedett az anyaszentegyház.3

A keresztény oltár jelképezi a szívet, melyen érzelmeit hozza áldozatul és ajánlja föl Istennek az ember,4 mert az apostol mond ja. a keresztény korinthusiaknak: »Ti az Isten templomai vagytok« — »Isten temploma szent, mely ti vagytok.«5 A szent templomnak oltára van, ez oltár az ember szíve. Ami az oltár a templomban, az a szív az emberben; mert mint a szív az emberi test közepén van, és annak a főrésze, úgy az oltár is a templom középpontja. Ez oltáron »Istennek tetsző áldozat a törődött lélek«,ez oltáron keresi Isten a hálaadást, innét várja az őt dicsőítő imát. így lesz a magasztaló, hálaadó, kérő, engesztelő szent- séges áldozatnak keresztény oltára, jelképe a keresztény ember szívének is.

G־yőr. Nyőgér Antal.

(Folytatása következik.)

1 Apoc. 5, 5.

2 Apoc. 21, 2.

3 Duránd. Kation, Lib. 1. c. 2. n. 5.

* Durand. Ration, Lib. 1. c. 2. n. 4.

5 Kor. I. 3, 16. 17.

6 Psalm. 50, 19.

Hittudományi Folyóirat. 1901.

22