Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
318 NYÖGÉR ANTAL. E kifejezés: »az Úrnak asztala« itt határozottan kérész- tény áldozatoltárt jelent, amint az a másik kitétel »ördög asztalában« bálványoltárt jelent, amely bálványoltárnak áldozat-barmaiból, mint azt ugyan a korinthusiakhoz írt első levelének 8. fejezetében határozottan megtiltotta, kérész- ténynek enni nem szabad. E levelet az 57. évben irta sz. Pál és ebben nyílt tanúbizonyságot állít föl az első keresztényeknek Korinthusban is meglevő oltáráról. A 64. évben a zsidókhoz írt levelet az apostol, amely- ben Krisztus istenségét, főpapi hivatalát s a keresztény vallás egyedüli üdvözítő voltát bizonyítja. Szól ebben a levélben az ószövetségi áldozatok elégtelenségéről, s kifejti, hogy egyedül csak Krisztus áldozata a tökéletes. A zsidó- ságból megtért keresztényeket erősíti, oktatja sz. Pál e levele- ben, s a zsidósággal szemben kiemeli azokat a kincseket, melyeket ők Krisztus által nyertek. A zsidóknak oltára még ekkor fönnállóit, erre célozva kiált föl ő, hogy: »Vagyon oltá- ruk, melyről nem szabad enniök a sátorhoz szolgálóknak.« 1 E föllelkesült szavaival áll föl maga sz. Pál a keresztény idők legelejéről, kétségbe nem vonható bizonyító tanúnak afelől, hogy a kereszténységnek az apostoli korban, mint kérész- tény vallásnak Jeruzsálemben és mindenütt valóságos, saját áldozati-oltára vala. A zsidók oltárához egyedül csak a mózesi törvény papja léphetett, nem zsidónak még az oltár közelében sem volt szabad állania, mert szent volt az az oltár. A kérész- tények oltára, bár akkor külső elkészítésében, fényben korántsem mérkőzhetett a templom előtt álló zsidó oltár- ral, de méltóságában mondhatatlanul felülmúlta a zsidók oltárát; épen azért oda még az sem közeledhetett, aki a jeruzsálemi templom oltáránál a legfőbb papi tisztséget végezte. így bizonyítja sz. Pál, az őskereszténységnek nem- csak az oltárát, hanem ennek a minden más oltárt fölül- haladó szentségét és méltóságát is. Zsid. 13, 10.
