Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 289 ama őskor sok mindent nélkülöző jellegéhez, amely korban még sátrak és épített hajlékok nélkül vonták meg magú- kát az első családok. Az őskor oltárainak anyaga felől vajmi csekély inga- dozás merülhet föl. E kor oltárain szintúgy, mint később az egész ó-szövetsógen keresztül tűz lobogott, mely az áldó- zatot fölemószté; minthogy pedig az oltár már itt kiemel- kedő magasabb alkotmány volt, és nem egy esetben emlé- keztető jelül is szolgált, tehát maradandó építmény vala: ez okból fából nem készülhetett; mert így elhamvadt volna a föl éje helyezett farakással, az áldozati tárgy gyal együtt. Az embernek kezdetleges állapotában pedig az őserdők fáján kívül mi volt az az anyag, amely legközelebb és legköny- nyebben kezénél volt e kor embereinek ? Nemde az anya- föld és a sziklákról letöredezett terméskövek, az ércet csak utóbb kezdték ismerni. így önként kínálkozik a kielégítő felelet az őskor oltárainak anyagát illetőleg. Ádám, Káin, Abel emeltek oltárokat s emelték azokat földből, vagy kőből, de kőből is úgy, hogy az egyes kőda- rabokat nem ragasztották egybe semmiféle ragasztó anyag- gal, az abból is egész természetesen következik: mivelhogy a mész és homok keverékét nem ismerték, hisz még a bábeli tornyot is olvasztott gyantával építették, ez pedig, ha kezük ügyébe esett volna is, az áldozat tüzében elégett volna. így kellett Noénak is építeni oltárát, már csak ama körülmények miatt is, amelyek között vala. így emelte oltárait Abrahám, bizonyára kőből, amely a Mória hegyén is bőségesen ott hevert, továbbá a sziklás tartomány, amelybe beköltözött, mindenütt szolgáltatott követ. Utóbb, amikor már az építő-mesterségben messze előre haladt az emberiség, oltárainál hűségesen mindig megtar- tóttá ezt az anyagot, maga az Úristen is a Szinai hegyről azt a parancsolatot adta, hogy csak földből vagy faragatlan kövekből emeljenek neki oltárt.1 Ez isteni parancs a hit-erkölcsi és a célszerűségi szem1 Exod. 20, 24.
