Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

280

NYÖGÉR ÁSTÁL.

felnőtt önálló, férfiakká lettek, ajándékot adtak, áldozatot mutattak be az Istennek úgy, amint azt Ádámtól tanulták, Noénak a vízözön után első dolga volt oltárt építeni, mert apáitól tanulta ezt, akik meg magának Ádámnak ajkairól vették át az ide vonatkozó isteni parancsot.

Ezt tette ő, s úgy tette, amint Ádám az Istentől hallotta; tehát az oltár eredete, alapja az emberben levő vallásos érzetből van ugyan, de az oktatás és a parancs erre magától az Istentől származik.

Innét van az, hogy ez építmény az egy emberpártól leszármazott emberiségben mindenha és mindenütt megvan.

Bár később az emberiség legnagyobb része elveszte- gette is az igaz hitet és a bályányozásba sülyedett, de oltára mégis volt. Vallásos érzete ösztökélte őt erre, az ős hagyományból maradt meg ennek a tudata. Lehetnek emberek, embercsoportok hajlók nélkül, de oltár nélkül egy sincs. Utazók, misszionáriusok leírják, hogy vannak elvadult emberi törzsek, amelyek fák odúiban, barlangok mélyén húzódnak meg, önkezeik készítette hajlékaik nincsenek, de megállapodó helyeiken még ezeknek is első gondjok az, hogy oltárt emeljenek a babonás félelemmel tisztelt bálvány- isteneiknek. Teszik ezt, mert vallásos érzettel született emberek s a nemzedékről nemzedékre reájok maradt ős hagyó- mány készteti őket erre. így tett a mindnyájunk közös ősatyja, Ádám, aki paradicsomi hajlékát elvesztette, így tett Noé, aki hajlékát még akkor nem építhette föl; — ámbár mindegyik hajlék nélkül volt, de oltárt mégis emelt mindegyik.

Ez az az építmény, amelyhez szorosan fűződik az egész emberiség. Emberi legbensőbb valóságát tépdesi az meg, aki az oltár, mint intézmény ellen akar harcolni.

%

Az ősoltárok helye.

Az embernek a természetében benne rejlő vallásos érzete a legteljesebb kifejezettségre jut az Istennek bemuta- tott áldozatnál, tehát az oltár előtt. Itt áll az ember egész valójának fölmagasztosultságával legközelebb Istenéhez. Épen