Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 277 Az ember teremtése után az 1657-ik esztendőben,1 Noé pátriárka életének 601-ik évében kerül elő ismét szó az áldozatról és egyszersmind arról a helyről, ahol azt Noé teljesítette, amidőn családjával egyetemben hálát adott az Istennek, aki őket a pusztító vízözöntől csudásan meg- mentette. A Teremtés könyvének 8. fejezetében s itt a 20. vers- ben fordul elő először az oltár neve: »Noé pedig oltárt építe az Istennek és vevén minden tiszta barmokból és madarakból, épenégő áldozatot mutata be az oltáron.« Tette Noé azt, amit hajdan cselekedett Kain és Abel, tette azt, amit ezek tanultak atyjoktól, aki erre oktatást és parancsot vett magától az Úrtól még a paradicsomban. Névvel kifejezetten az oltárnak ez az első történeti nyoma, de azok az életviszonyok, amelyek között Noé élt, és a körülmények, amelyek között volt Noé, egyenest azt köve- telik, hogy ne ez először névvel nevezettségnél keressük az oltár kezdetét, hanem messzebb, a Noétól a távol haj- danba eső napoknál, amelyek az embert még a paradicsom- kert ajtaján belül látták. Nem puszta föltevések, nem csupán merő valószínű- ségek azok, amik az oltár eredetét még a paradicsomi Adámtól származtatják, hanem igenis ama ős, pátriárkái kor jellege, Noénak az egyénisége nyújtanak biztos történeti bizonyosságot arról, hogy Abel előbb oltárt emelt, Ádám előbb oltárt rakott, mielőtt az áldozat végzéséhez hozzá fogott volna; mert fogalmilag első ugyan az áldozat és azután van az oltár; de tényleg, a külső kivitelben, a létesítésben először készül meg az oltár, hogy rajta meg- történjék az áldozati cselekmény. Mi volt ama kornak jellege, amelyben Noé élt? Szél- tóben elterjedt romlottság egyik részről, ez igaz; de a másik részről meg megvolt a meg nem ingadozó hűség az Isten- hez, a törhetetlen ragaszkodás az első hagyományokhoz. Noé ezek közé tartozott, Noé az Isten fiainak nevezett jámChronologia Sacra.
