Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

262

DK. HÁM ANTAL.

csodálkozva és hozzáteszi, hogy »ez nagyon hasonlít a nini vei fácska esetéhez«.1

Megrágd a borostyán gyökerét, amely még gyönge volt. A sértés következtében az egész növény elszáradt.

De még ez nem volt elég.

8. v. És napfelköltekor az Úr parancsola a meleg és égető szélnek; és a nap Jónás fejét süté, és lágy adni kezde, és kívánd magának, hogy meghaljon, és monda: Jobb nékem meghalnom, mint élnem.

Parancsola: támasztott.

Meleg szél hób. חור ם'דק_ ]céleti szél, זוישיךה, néma, fojtó.

A fojtó meleg szél támadása tisztán természetes jelen- ség. Ez párosulva a nap égető hőségével rendkívül kelle- metlenül hatott a prófétára, aki belátta, hogy újra csalódott. Jónás nem tudta most sem fékezni hirtelen és heves tér- mészetét. Ismét elfogta a keserűség annyira, hogy inkább akart meghalni, mint élni. De szomorúságának oka most nem az, mi előbb volt. Előbb (IV. 1. kk.) azért haragudott, mert Ninive megmenekült a büntetéstől, most, mint a követ- kezö (9.) versből kitűnik, a borostyán elszáradása okozta felindulását. Az Űr pedig újra az előbbihez hasonló kérdést intéz a prófétához.

9. v. És mondd az Úr Jónásnak: Véled-e te, hogy méltán haragszol a borostyán miatt ? És mondd: Méltán harag- szom mindhalálig.

Jónás próféta, aki előbb nem tudott semmit sem vála- szólni az Ur kérdésére, most felelt, mert míg előbb, ámbár fölindult lelkét egészen lecsillapítani nem bírta, az Úr figyelmeztetésében mégis megnyugodott: most türelmetlen- sége korlátot nem ismer s egészen nyíltan kitör (Kaulen). Itt már a próféta heves természete a maga valóságában nyilatkozik meg.2 Az Isten pedig líjabb tanítást ad neki,

1 Rosenmüllernél Scholia cit. in IV. 7. p. 416.

2 Calmet Comm, in Jon. IV. 9. (Migne Ser. S. Curs. Compl. XX. 848.): Vides hic vividam, acrem súbitamque Jonae naturam, quae prophetiae beneficio mutari non potuit.