Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 253 Reményükben a niniveiek nem is csalatkoztak. 10. v. És látó Isten az ö cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjokról és elengedő Isten a büntetést, melyről szólott vala, hogy megcselekszi rajtok, és nem cselekvő. A niniveiek cselekedetei mutatták, hogy a jó útra tértek; megszűnvén tehát az ok, amely miatt Ninivót vég- veszedelem fenyegette, Isten megkegyelmezett neki. Ez nem következetlenség Isten részéről, hanem inkább a legnagyobb következetesség, mert kezdettől fogva meg akart Ninivének kegyelmezni, azért küldte oda a prófétát, és ha szándéká- ban lett volna Ninivét feltétlenül elpusztítani, akkor nem is hívta volna lakóit a bünbánat és töredelem útjára (sz. Jerom.). Nem cselekvő a kihirdetett 40 nap elmúltával. IV. FEJEZET. 1. v. És fájlald ezt Jónás nagy búsulással és meg- haraguvék. Hób. ערה דא ־ י1הנ et male fuit Jonae, és rosszul esett Jónásnak, a próféta kedélyének lehangoltságát jelzi, mit a szöveg még fokoz a הער הלודג malo magno hozzáadó- sával; a 1רהד ל et iratus est, és megharaguvék pedig a fel- izgatott lélekre mutat. Mindkét kifejezés együttvéve a nagyon felindult lélek állapotát festi (Kaulen). Nincs semmi ok azt gondolni, hogy Isten valami módon még a kitűzött 40 nap előtt tudtára adta a profé- tának, hogy Ninivének megkegyelmezett. Jónás ezt a saját tapasztalásából tudta meg, mikor t. i. a 40 nap elteltével látta, hogy a várost nem éri semmi baj. Jónás mint próféta azonnal felismerte ebben Isten irgalmasságát és könyörü- letességét, de ugyanakkor mély szomorúság fogta el, mert most már tudta, hogy valóban beteljesült az, amitől félt, s amit, hogy meg ne történjék, futásával akart megakadá- 1 1 Sz. Jerom. Comm, in III. 10. Quin potius Deus perseveravit in proposito suo misereri volens ab initio : nemo enim punire desi- derans, quod facturus est comminatur.
