Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 251 udvari embereinek tanácsára rendeletet adott ki, hogy hir- dettessék ki Ninivében . . . Az állatok bőjtöltetése ugyan a zsidóknál ismeretlen volt, de más keleti népeknél nyomaira akadunk. Ez a szokás a keleti ember világnézetében birja alapját. Keleti felfogás szerint ugyanis az ember a körülötte levő tárgyakkal egész kis világot alkot. Köztük az összeköttetés oly szoros, hogy az ember érzelmeiben osztozik mindaz, ami körülötte van. Amint tehát részesei voltak az örömöknek, úgy most meg- felelőnek találták Ninive lakói, hogy állataik is oszszák meg velük bánatukat és fájdalmukat, hogy így még a kör- nyezet is növelje szívbeli megilletődésüket (Schegg). 8. v. Hanem szörzsákokba öltözzenek az emberek és bar- mok; kiáltsanak az Úrhoz erősen; térjen meg kiki az ö gonosz útjáról, és a rossz cselekedetből, mely kezökben vagyon. A LXX ezt és a következő (9. v.) verset már nem számítja a királyi parancshoz, hanem a parancs eredményé- nek tekinti s azért imperf. és aor. időt használ a fordítás- ban (TTSoießctkkovTO, ivsß0)!aav, áiréoTQeifjav, öltözének, kiáltá- nak, megtérének); minthogy pedig így a 8. és 9. vers között nincs összefüggés, hogy ez is meglegyen, a 8. vers végére J.tyovTíq szót tesz, mintha amit a 9. versben említ az író, a niniveiek mondták volna és nem a király. Csakhogy a kéyovTeg hozzáadása egészen önkényes, az eredeti szövegben nincs meg, pedig meg kellene lennie, ha az értelem és összefüggés csakugyan az volna, amit és amilyennek a LXX gondolja (Kaulen). Itt tehát még mindig a királyi rendelet- röl van szó. A barmok említése nem nagyítás (hyperbola), sem nem jelenti az állatokhoz hasonló oktalan embereket,1 hanem a szó valódi értelmében veendő. Nemcsak az emberek öltöztek a bűnbánók ruhájába, hanem az állatokról is leszedték díszeiket s durva szövettel takarták le őket, hogy így is kimutassák azt a változást, mely leikeikben végbement. ’ II. Jarchi Kaulennél (60. 1. 1. j.) Jumenta multa — grandes homines, quorum cognitio est velut jumentorum, quae non noverunt quis creavit ipsos. 17« 1
