Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

243

hallgattad imádságát bűnbánó szolgádnak; a te szent tem- ])lomodba (templomodban): ahol az Ur mint népének Istene és királya trónol, s mely Neki kiválasztott lakóhelye volt; míg sz. Jeromos templom alatt az eget érti,1 Kaulen a bűn- bocsánat helyét (ad indulgentiae locum).

9. v. Kik hiúságokhoz hasztalanul ragaszkodnak, elmulaszt- ják az ö irgalmát.

Hiúságok, heb. אועי־ילבה, a hazugságok hiúságai pleo- nasmus, melyben sz. Jeromos a hazugság szó helyett frustra-1 alkalmaz. A hiúságok alatt a bálványokat kell értenünk, melyeket a Szentírás gyakran nevez így (Deut. XXXII. 21.;

IV. Kir. XVII. 15.; Jer. II. 5., X. 8.).

Ez és a következő 10. vers Jónás imádságának az epilógusa. Mintha még egyszer visszatekintene a kiállott bajokra és szenvedésekre, keresi az okot, mely miatt min- denből kiszabadult. Ezt annak tudja be, hogy szerencsétlen- sógének első pillanatától kezdve az igaz Istenbe helyezte minden bizodalmát és nem a bálványokba. Párhuzamban fejezi ki, melyet maga és a bálványozok között von. A magára vonatkozó részt azonban elhagyta, mert imád- ságából következményképen levonható, és csak a párhuzam második felét említi, melyet ennélfogva ki kell egészíteni. Ekkor az értelem így alakul: Szerencsétlenségemben az Ur volt a pártfogóm, 8 beléje vetett hitemért megmentésem lett a jutalom; mert az Úr irgalmas, ki a megtérő bűnös- nek megbocsát, és hatalmas, ki megsegíti a bizalommal Hozzá fordulókat, nem úgy mint a bálványok, melyekhez könyörögni, ragaszkodni haszontalan, mivel nem lévén bennök élet, nem tehetnek semmit, s így a hozzájuk folya- modók könyörgése eredménytelen marad, sőt mivel minden reményüket beléjük helyezik, eltávolodnak az Istentől, aki az irgalom és malaszt egyedüli forrása, s méltatlanná teszik magukat kegyelmére. Azért engem semmi sem szakít el tőle.

1 fiz. Jerom. in 11. v. Idcirco in tribulatione Domini recordatus sum, ut oratio mea de extremo mari et scissuris montium conscendat ad coelos, et veniat ad templum sanctum tuum, in quo tu aeterna frueris beatitudine.