Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
I. ÉRTEKEZÉSEK. ék JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. (Folytatás.) II. FEJEZET. 1. v. És az Úr egy nagy halat rendele, hogy elnyelje Jónást; és Jónás három, nap és három éjjel vala a hal gyomrában. A szent szöveg nem mondja meg világosan, hogy miféle hal nyelte el Jónást, hanem azt egész általánosságban גד לודג nagy hal néven nevezi. A LXX. xijvog kifejezést használ, ezt olvassuk sz. Máté evangélistánál is (XII. 40. »in ventre ceti«), kinek példáját követik a szentatyák. De a hal fajának meghatározásához ez sem visz közelebb, mivel a ■/.grog nem valami különös halfajt, hanem mindenféle rend- kívüli nagyságú halat jelent. A közhiedelem sokáig a bálnát tartotta Jónás halának.1 Ámde eltekintve attól, hogy a bálna a Földközi-tengerbeu igen ritkán található, eme véleménynek ellene mond a bálna toroküregónek berendezése is, mely oly szűk, hogy alig haladja felül a karvastagságot. Igaz ugyan, hogy ez nem szolgálhat akadályul az isteni mindenhatóságnak, csakhogy az isteni beavatkozás felvételét nem kívánja a szöveg, s nem követeli 1 Még maga Calmet is. L. De pisce Jonam vorante dissertatio. (Migne Ours, Ser. S. XX. 75. sqq.). Hittudományi Folyóirat. 1901. 16
