Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nitsch Árpád János: A papnevelés reformja és az új Pázmáneum

186

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

egy hetes kísérjen. Ha több csoportban mennének az első- évesek, azokat is hetes kíséri. A csoportok összeállítása időnkint változik, valamint az ebédlőben az asztalnál elfog- lalandó helyek sorrendje is változni fog«.

Ez röviden a házirend főbb pontjaiban. Az ájtatossági gyakorlatokról szólván, a Pázmáneumban már régen praxis- ban van az, mit a Hittudományi Folyóirat szintén sürge- tett, t. i. a gyakori gyónás és áldozás. Szent gyónáshoz hetenkint egyszer, szent áldozáshoz hetenkint 2- 5 járulnak a növendékek, azonkívül havonkint egyszer lelki colloquiu- mot tartanak.

Nagyon fontos a szemináriumi életben az elöljárók és növendékek közti viszony, azután az a viszony, mely a nővén- dókek között a közös életben létezik. Mindkettőnek egy főpontból kell kiindulni s ez: a szeretet párosultan a bizalom- mal. E kettő nélkül nincs közös élet, nincs közösség, e kettő nélkül nem érheti el soha célját oly intézmény, minő a sze- minárium. Hogyan hatol be az elöljáró az ifjú szívébe, ha nem a szeretet világánál igyekszik azt megostromolni? Hogyan alakítja, idomítja a még ki nem forrott lelkületet, ha nem a szeretet lángjánál akarja a kemény kérget meglágyítani ? És hogyan fog javítani, ha nem a szeretet édes íze eny- hiti a dorgáló szó keserűségét? Azt hiszem, minden pap- nevelő intézet Jézus szent Szívének kegyelmében leli alap- ját, e Szívről pedig az van megírva, hogy szeretett, szeretett olyannyira, hogy azokért, kiket szeretett, a kereszt- haláltól nem irtózott. — így a bizalom is. Láttam egyszer egy képet, mely mélységes hatással volt kedélyemre. Egy ifjú fehér ruhában, lánccal kezén rideg sziklán ül, szomorú fejét oda hajtja a mellette földbe vert kereszt egy karjára; a kereszt közepén az isteni Szív van mély sebével, e seb- böl aranyos fény özönlik elő egyenesen oda annak a meg- láncolt szomorú ifjúnak arcára. Szomorú, halovány arca, de az a ráömlö fény oly csodás kifejezést ad szemének . .. E kép látásánál kezdtem érteni, mi az a bizalommal egye- sült szeretet!

A Pázmányintézet hű gondozója, ápolója az isteni