Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nitsch Árpád János: A papnevelés reformja és az új Pázmáneum
178 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. irat igen gyakran írt, az új Pázmányintózettel testet öltött és azt hiszem e rendszerváltoztatás útmutató Magyarország minden papnevelő intézetének, hol a nevelési szisztéma reformra szorul. Eddig papiron láttuk a terveket, most a terv első megvalósulásán örülhetünk és hisszük, hogy végre, végre - - talán mégis csak sikerül fölrázni az alvókat és az új század a tettel{ korszaka lesz. * Dr. Székely István a H. F. 1892. p. 523. azt mondja: »Az első- és másodéveseknél még célszerűnek tartom a közös teremben való elhelyezést. A harmad- és negyedéveseknél jobb volna kettőnek vagy háromnak egy-egy szobácskát adni« stb. Tehát a cellarendszer megvalósítását kívánja, de kapcsolatban a múzeumokkal a juniorok részére. Hölszky Károly pedig (H. F. 1896. p. 608.) keserűen panaszolja fel a ductorrendszer káros voltát. E kettőt általában sürgeti a Hittudományi Folyóirat II. rovata. Nos, mindkettő meg- valósult, a Pázmányintézet új épületében első sorban e kettőnek életbelépését látjuk. Hogy mily kedvező körül- meny ez a papnevelés tökéletesítésében, azt a jövő fogja bebizonyítani, de valószínűleg érzik már most ama intézet növendékei, rövid három hónap után. Kifejtették már mások a cellarendszer jóvoltát, én csak keveset adok hozzá. Azt tartom, hogy ily rendszer növeli az önérzetet, fejleszti és helyes irányba tereli a jellemet, annak megszilárdulását és megtanítja a növendéket a magány szeretetére. Minden- esetre nagy igazság, hogy az a fiatal pap, ki tegnap kikerült a szeminárium falai közül, — e falakról meg volt győződve, hogy fülük van —, dispoziciója után a káplánszobát nagyon fura szemekkel fogja nézni, de legtöbbször ferdén fogja föl új helyzetét. Kérem, négy, hat, esetleg nyolc évig volt a szemináriumban, hol minden lépésénél el lehetett arra készülve, hogy elöljárói szemmel kísérik, függetlenül talán nem is gondolkozhatott. Már most kikerülvén, lehetetlen-e az az eset, hogy nagyot lélekzik és páthoszszal kiált föl: végre, végre szabad vagyok! Uram Isten, mi a szabadság?
