Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 15 Jónás neve alatt. Ez a más valaki — Náhum próféta, aki, mivel Ninive pusztulásáról י mondott jövendölése az ostrom megszüntetésével nem teljesedett be, a zsidók fölháborodá- sának lecsillapítására szükségesnek látta közrebocsátani ezt az apológiát, melyet Jónás könyvében bírunk. Nachtigal szintén úgy véli, hogy Jónás könyve mai alakjában apologia, de három szerzőnek a munkája. Magját a II. fejezet imája képezi, mely Jónástól származik. Talán egykor csak ez volt bevéve a szent könyvek közé, ezzel a felirattal: »Preces Jonae, filii Amithai, postquam Deus illum e manu regis Assyrorum liberasset.« Alkalmat rá az szolgál- tatott, hogy a prófétát talán II. Jeroboám követül küldte a háborúval fenyegető asszír királyhoz, mely alkalommal Jónás veszedelembe került. Ezt a veszedelmet festi le imád- ságában költőileg. Könyörgéséhez egy valaki, lehet, hogy a babyloni fogság idejében, ápologust adott Jónásról (cc. III. IV.), kit Isten fenyegetésekkel küldött Ninivébe, hogy ki- tűnjék, hogy az Isten a pogány népekre is gondot visel. Az így meglevő munkához végre egy harmadik személy prologus gyanánt hozzáadta Jónás futását és a tengeri vihart (c. I.) Ezdrás vagy Nehemiás idejében.1 Még tovább ment Groldhorn. 0 nemcsak a szerzőséget vitatja el Jónás prófétától s ruházza egy asszír fogságban sínylődő zsidó papra, hanem a könyv hazájának is Asszíriát mondja. Véleményét a könyv céljával okolja meg, mely nem volna más, mint egyrészt enyhe bánásmódra hangolni az asszírokat a zsidók iránt annak feltüntetése által, hogy Jehova egykor az asszírokkal is kegyesen bánt, tehát méltó, hogy ezt meghálálják; másrészt meggyőzni a zsidókat arról, hogy sorsukat megnyugvással viseljék, mert Jehovának hatalma itt is uralkodik, és ha nem irtotta ki egykor Ninivét, mely őt nem tisztelte, hihető-e, hogy megfeled1 V. ö. Eichhorn, Einleitung in das A. T. 3. Aufl. Leipzig. 1803. III. k. 29G. kk. 1. Bertholdt, Hist.-krit. Einleitung in sämmtl. kanon, und apokryph. Schriften des A. u. N. T. Erlangen. 1816. V/2. 2407. kk. 11.
