Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 127 tanú. Hivatkoznak arra, hogy Joseph. Flavius, Philo és a régi Targumisták hallgatnak róla, nem említik, jólehet alkal- műk lett volna szólni róla. Ez azonban nyilván nem kielégítő bizonyítás. Azért maga Winer is azt mondja, hogy ellenkezőleg valószínű, tekintetbe véve a fogság utáni Judaismus nagy előszere- tétét a ritualis mosakodások iránt, valószínű, hogy már Kr. e. hasonló mosakodásnak, vagy fürdésnek alá kellett vetni magukat a tisztátalanoknak tartott megtért pogányoknak. Joseph, Flav., Philo stb. pedig csak azért nem említik, mivel mint magától értetődő dolgot feltételezték. Csak annyit concedál, hogy nagyobb jelentőségre igenis a templom pusztulása után jutott, úgy hogy fontosságra nézve egyen- rangúnak tekintették a körülmetéléssel. Nézetem szerint is meg volt már Kr. e., hisz ez volt a proselyták virágkora, tehát a felvételi szertartás lényeges pontjai onnan valók. Különben tudvalevő dolog, hogy az ószövetségi rituálé- ban szerepel a meghintés és a mosakodás, (illetve fürdés) (aspersio cum aqua lustrali, et lotio). A tisztátalanság három forrása a hulla, a lepra és a nemi élet. Az elsőre nézve a tisztulás rítusa, Num. XIX. 17. kk., tollentque de cineribus combustionis atque peccati et mittent aquas vivas super 60s in vas, in quibus cum homo mundus tinxerit hyssopum, asperget tentorium, omnem supellectilem et homines . . . atque hoc modo mundus hpmo lustrabit tertio et septimo die et expiatus septimo die lavabit et se et vestimenta sua . . . ipse quoque, qui aspergit aquas lavabit vestimenta sua. — םבכ = lavit vestes ץהר = lavit corpus. A második tisztátalanságot a lepra okozta, amelyre specialis tisztulási ritus volt előírva, Lev. XIV., itt a szentelt viz (aqua lustralis) cserépedényben élő viz, s bele jő az egyik veréb vére, a másikat pedig »cum ligno cedrino et cocco et hyssopo« belemártja a pap, és ezzel a véres vízzel meg- hinti hétszer, s a másik verebet elereszti. Azután jő a mosakodás, XIV. 8., cumque laverit homo vestimenta sua, radet omnes pilos corporis et lavabitur aqua. Azután a táborba mehet, de még hét napig sátorán kívül marad, et
