Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. ׳125 Ámde ebből még mindig nem látjuk, hogyan, mi módon alkalmazták a zsidók e tisztító fürdőt. Némi támpontot nyújthat e tekintetben a mai gyakorlat,1 amely a követ- kező: a más vallásról áttérőt kellő oktatás után (kevés- változtatással) ugyanazon imák kíséretében, mint a zsidó• fiúgyermekeket, körülmetélik. De ez nem elég, hanem mint születésétől fogva tisztátalannak, tisztító fürdőt kell vennie, a keresztséghez hasonló szertartás által quasi újra születnie.. Azért, miután a körülmetélés okozta seb teljesen begyógyult,, három férfi kíséretében valamely folyóvizet keresnek fel,, amelyben előírás szerint megfürdik, t. i. előbb haját lenyi- ratja, keze és lába körmeit levágja, azután hónaljig a vízbe• áll, mire a három férfi, bizonyos törvényformulákat recitál, ezután újra ünnepélyesen ki kell jelentenie, hogy az egész, mózesi törvényt megtartja, s utánna egészen víz alá merüL S csak ezután tekintetik teljesen egyenjogú zsidónak. A har- madik mozzanat ugyanis, t. i. az áldozat, mióta a templom elpusztult, természetesen elmarad. Ennek dacára fentartom a Candace királynő kincs- tárnoka esetéhez fűzött érvelésemet. A keresztény egyház kezdettől fogva kerülte ezt a merev formalismust, amely a rabbinista Judaismust annyira jellemzi. Igen, hacsak lehetett, megtartották az alámerítést, amire különben egészen vilá- gosan csak Kom. VI. 4., Col. II. 12. céloz, (azért e helyekre támaszkodott a görög egyház, midőn az alámerítés rítusához, feltétlenül ragaszkodott, a latin egyházzal szemben,) de ha nehézségekbe ütközött, akkor nem. Különben nem csupán egyháztörténelmi példákkal, az ágyban fekvő betegek és a haldoklóknak már a legrégibb időben dívott kereszteléseiből és katakombái képekkela igazolhatni ez állítást, hanem magából a bibliából is, pl. Act. II. 41. egy napon 3000 embert vettek fel az egyházba, ámde ennyi embert egy- szerre és pedig Jeruzsálemben, ahol mélyebb folyóvíz nem 1 B. Mayer das Judenthum in seinen Gebeten, Gebräuchen, Gesetzen u. Oerimonien. 1843. 242. köv. “ Lásd Katschthaler, Dogmatica. III. 2., de Bapt. nr. 196.
