Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 117 bűnök neveztetnek a test műveinek, opera carnis, hanem a tisztán természeti rendbeli, tehát nem természetfeletti tét- tek, mivel nem érdemszerzők, nem szolgálnak az üdvösség megszerzésére és növelésére. Megfordítva lelki ember, aki a megváltás gyümölcsei- ben való részesedést megszerezte (status naturae reparatae), tehát malaszt állapotában van, üdvössóges jó cselekedeteket .gyakorol (opera salutifera, meritoria), I. Cor. II. 14. k., ani- malis (carnalis) autem homo non percipit ea, quae sunt spiritus Dei, stultitia enim est illi et non potest intelli- gere . . . spiritualis autem (homo) judicat omnia. Tárk., de a test szerint való ember (jegyzet: aki csak természeti belá- tását és hajlamait követi, nem fogja fel Istennek természet- feletti titkait, azok felülhaladván eszét, képtelenségnek lát- szanak előtte, nem is értheti, mert ahhoz Isten kegyelme -és a hit világossága szükséges), nem fogja fel azt, ami az Isten Lelkéé (nagyon homályos), az bolondság előtte és nem is értheti ... a lelki (ember) pedig mindent megítél (!). Rom. Yin. 8. 9. 14., qui autem in carne sunt, Deo piacere non possunt, vos autem in carne non estis, sed in spiritu, si tamen spiritus Dei habitat in vobis . . . qui enim spiritu Dei aguntur, hi sunt filii Dei, I. Cor. III. 1—3. Et ego fratres non potui vobis loqui quasi spiritualibus, sed quasi carnalibus (még kezdők a hitben és a természetfeletti élet- ben) tamquam parvulis in Christo, lac vobis potuen dedi, non escam, nondum enim poteratis, sed nec nunc quidem potestis, adhuc enim carnales estis. Cum enim sit inter vos contentio, nonne carnales estis et secundum hominem ambu- latis ? Amennyiben azonban az igazakban is megmaradnak az áteredő bűn némely rossz következményei (névleg a rosszra való hajlandóság), e tekintet alatt az igazak is tes- tieknek neveztetnek, pl. II. Cor. XII. 7—9., Rom. VII. 14., Gal. V. 16. 19., mert az igazakban is a test a lélek ellen küzd. Ez értelemben a testi ember kifejezés nem involválja a bűn állapotát, hanem csak a rosszra való hajlandóságot, erkölcsi gyengeséget, pl. Mat. XXVI. 41., spiritus quidem
