Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
AZ ÉRSEKI PALLIUM. 85 tettünk, hogy t. i. a kiválóság nem a pallium anyagának értékére vagy művészi becsére, hanem arra a nagy jelentő'- ségre és fontosságra vonatkozik, melylyel a pallium az érse- kekre és az ezeknél nagyobb méltóságok viseló'ire nézve bir. * A pallium sz. Péter testéről vétetik. Már a régebbi időből alig találunk pallium-adományo- zásról szóló okiratot anélkül, hogy ez benne hangsúlyozva ne volna; mai nap pedig az adományozás formája ezt hatá- rozottan elő is írja.1 Hogy azonban miért mondatik ez a palliumról, erre följegyzóst a glossátorok koráig nem talá- lünk. Ebből magyarázható meg, hogy a kánonjogtudósok eme kifejezés használatának okát egymástól eltérőleg adják. Egyik részük jogi, sőt némi tekintetben dogmaticus alapra vezeti vissza, míg a másik tisztán rituális értékűnek állítja. Az előbbiek közül némelyek a c. Antiqua 23. De pri- vileg. (V. 33.)-ra támaszkodva, abban találják az okot, hogy egyedül a pápa, mint sz. Péter utóda, adományozza a pal- liumot saját rendes jogánál fogva (jure ordinario), ellenben a többiek, a kiket kívüle még ez a kiváltság megillet, csak kivételesen s a tőle kapott felhatalmazás következtében (jure delegato) adhatják azt suffragan püspökeiknek. Mások szerint a pápák annak feltüntetése végett hasz- nálják ezt a kifejezést, hogy a pallium a sz. Péterben és az ő utódaiban székelő egyházi hatalomnak egy részét jelenti, melyet a pápa az egyház főpásztoraival a pallium útján közöl. Az érsekek és a náluk nagyobb méltósággal biró egy- háziak ugyanis nem arra vannak hívatva, hogy az egyház- ban teljes hatalmat gyakoroljanak, hanem hogy abban csak részt vegyenek, amint ezt a kánonjog több helyen határo- zottan kijelenti.1 2 A kormányzói hatalomban való részesítés pedig a palliumnak, mint erre legalkalmasabb jelvénynek 1 Pontif. Rom. (P. I. p. 88.) . . . tradimus tibi Pallium de cor- pore beati Petri sumptum . . . 2 C. Ad honorem 4. (I. 8.) . . . quoniam vocati sunt in partem sollicitudinis, non in plenitudinem potestatis. — Cf. c. Nisi specialis cit.; c. Cum sis 6. (I. 8.); C. Antiqua cit.; c. Qui se 12. C. 2. q. 6.
