Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
670 KUDOKA JÁNOS. tására: a bűnök rabságára jutottak közül sokakat választott, mint isteni kegyelmességének dicsőséges koronáit és azokat az anyaszentegyházban felemelte irgalmasságának emléke- zetére és az elesettek biztatására . . . Ilyen koszorú az asszonyok közül sz. Mária Magdolna, ki mint ördög rabsá- gából szabadult arany-edény azért emeltetett a babilóniai fertelmességek rútságából az Isten templomában ünnepes szentek közé, hogy ennek példájával ismertetnék az Isten irgalmának nagy volta, melyet semmi gonoszság meg nem győzhet, semmi bűn meg nem gátolhat, és ennek a bűnös asszonynak emlékezetéből minden bűnösök megtanulnák, mint kell penitenciát tartani, a bűnökből kifeselni és Isten irgalmát nyerni«.1 Ezen beszédeiben Pázmány emelkedettség tekintetében a szónoki irály későbbi nagy mesterével, Massillon-nal vetekszik, tartalmasság s az egyház tanaihoz való szoros simulásban pedig messze felülhaladja. Általában beszédeinek anyagkezelése és alakja tekin- tétében Pázmány és az előtte vagy utánna élt magyar egy- házi szónokok között az a különbség, hogy míg egyebek beszédeikben egyes szép és klasszikus részleteket mutattak be és dolgoztak ki, addig Pázmány az egész beszéd kigon- dolása és kidolgozásában egyetemes katholikus egyházunk legnagyobb alakjai közé emelkedett. Elméletileg ismerte a katholikus egyházi beszéd rhetorikáját, gyakorlatilag utánozta nagy sz. Gergely, nagy sz. Leo és sz. Ágoston beszédeit és homiliáit, mint ezt »a vasárnapi evangéliumokról tanú- ságok« előszavában nyíltan jelzi.1 2 4. Beszédeinél1 irálya. Világos, majdnem áttetsző gondolkodás és nyelvünk alapos ismerete adja meg Pázmány irályának a népies, remek és magyaros jelleget. Mondatainak szerkesztésében 1 Sz. M. Magdolna napján, bevezetés. 2 I. h. XXL 1.
