Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
68 DK. SZILVEK LAJOS. énekmodora is. módosítva, átalakítva, részben megsemmisítve a pogány vallási énekeket. Az idegen származású magyar- országi klérus soraiban azonban csakhamar magyar fiúk is tűnvén fel, ezek közöl többen magyar szellemű egyházi énekeket költöttek, de ezeket a Kálmán királyunk idejében hozott intézkedés értelmében csak zsinati helybenhagyás mellett lehetett az egyházi énekek közé befogadni. A ke- resztény egyház nálunk történt terjedésével az is szükséget képezett, hogy egyházi ének-iskolák lépjenek életbe, amelyek- ben papi sőt világi növendékek is oktatást nyertek a zené- ben és énekben. Ilyen iskolát sz. Gellert is alapított már Csanádon, amelyben Walther mester tanította a zenét és éneket. Később más püspökök követték példáját és a magyar családok közöl többen szívesen járatták az ilyen iskolákba fiaikat, hogy a nyugoteurópai felfogás szerint a műveltség ezen szükséges alkotó részét azok maguknak elsajátíthassák. Az orgonának az egyházban történt elterjedése már Pipin francia király utóbb Nagy Károly császár megajándékozták az aacheni székesegyházat egy-egy javított szerkezetű orgo- nával — szintén nagyban előmozdította hazánkban az ének és zene fejlődését. Általánosságban szólva, a kereszténység nálunk annyiban is elősegítette a művészeteket alapkiindu- lási pontjuk-, gyökerükben, amennyiben a nemzet letelepe- dósét és polgárosodását eszközölvén, megszilárdítván, azt fentartván, a nemzetet arra a színtájra emelte fel, amelyen a fizikai élet szükségletei ki lévén elégítve, az emberi lélek magasabb szárnyalásában aesthótikai gyönyörök után kezd sóvárogni. A keresztény vallásnak azonban, eltekintve a művelt- ség egyik vagy másik többé-kevósbbó szükséges alkotó ele- métől, legfőbb érdeme az emberiség nevelése, képzése tekin- tétében nyilván abban áll. hogy a nemzeteket s igy a magyarokat is, a szó igazi értelmében emberekké nevelte, gyúrta át, katechismusában adva meg, meg nem támadható tekintélylyel, a feleletet azokra a kérdésekre, amelyek minden embert első sorban érdekelnek, s amelyek emberi életünk miként való berendezésében a legfőbb, a legmegnyugtatóbb
